Star Wars VII. – Az ébredő erő kritika spoilermentesen

„Szerencsére az összes kulcsjelenet erős, és emocionálisan is működik, az új trilógia masszív érzelmi alapokon áll, és ez a legfontosabb, mert ez volt a 4.-5.-6. rész lelke is. Kapunk egy briliáns, új robotot BB-8 személyében (aki számomra azonnal a Star Wars univerzum legjobb robotjává vált), izgalmas, új karaktereket a meghasonlott rohamosztagos Finn és a laza X-szárnyú pilóta Poe Dameron révén, és mindenekfelett fantasztikus, vérbeli Star Wars hősnőt Rey (Daisy Ridley) képében, aki már most méltó utódja a régi trilógia főszereplőinek, és akinek még valószínűleg sok mindenen kell keresztülmennie, mire eljut a IX. rész fináléjáig. Harrison Ford az összes nosztalgiafaktorral együtt is ugyanolyan menő, mint évtizedekkel ezelőtt, ahogy Kylo Ren karakterében is érdekes történetpotenciál rejtőzik.

Csakhogy egyik karakter sincs eléggé kibontva. Az egyes szereplők motivációira, múltjára sokkal részletesebben kíváncsi lettem volna azon a néhány félmondaton túl. Akadt néhány bosszantóan felesleges és idióta töltelékjelenet, amelyeket azért sajnálok nagyon, mert ezt a játékidőt sokkal hasznosabb apróságokra lehetett volna tölteni, például a szereplők közötti kapcsolatok mélyítésére, valamint az eltelt 30 év alaposabb bemutatására, ugyanis utóbbiról nem tudtunk meg többet annál, amit az előzetesekben is elmondtak.

Emiatt egy idő után azt éreztem, mintha egyenesen a VIII. epizódot látnám, ahol már minden evidens, ugyanígy a Köztársaság is csak egy villanásnyi jelenetet kap, és nem teljesen világos az Új Rend létrejöttének, galaktikus helyzetének háttere, ahogy az sem, hogy ha van Köztársaság, akkor pontosan hogy is van ez az Új Rend és Ellenállás? Csak kérdéseim vannak, ahogy próbálom összetenni, hogy mi is történt azt követően, hogy A Jedi visszatér végén egy hatalmas buliban megünnepeltük a Birodalom bukását, de válaszokat nem kapok. A film pedig végig azt akarja, hogy ez ne is legyen lényeges azon túl, hogy vannak a gonoszok, vannak az ellenállók, van egy homályos Köztársaság, mintha mi sem változott volna 30 év alatt. Sőt, a nosztalgiafaktort odáig sikerül húzni, hogy a történet magja nem sokban különbözik az Új reményétől.”