Kik azok a humanisták?

„A mozgalmi humanizmus a francia forradalom, sőt, az inkvizíció korában érzi magát: a mozgalmi humanisták büszkén hirdetik magukról, ők szabadgondolkodók, ateisták és racionálisak. Váo! Micsoda bátorság! Kb. mint 2015-ben a házasság előtti dugást dugás jogát követelni. Ma ki nem gondolkodik szabadon? – merül fel a kérdés. A helyzet a következő, az egyházi elnyomástól rettegő humanisták esetében a szabadgondolkodás antiklerikalizmust jelent. Azt mondjuk nem tudjuk, hol teng épp túl a klerikalizmus a szabadgondolkodást éltető nyugati világban, de ez – szerencsére – nem bizonytalanít el egy humanistát se.

Miket képvisel még a jó időérzékkel 1991-ben (!) megalapított, Brüsszelben – hol máshol, mint a liberális társadalom segglyukában – székelő Európai Humanista Szövetség, ami az EU egyik konzultatív – nahát – civil szervezete, és 22 európai ország 55 balos-kultúrharcos szervezetét tömöríti?

Az egyház és állam »aktív szétválasztását szerte Európában«; a vallásszabadságot, beleértve a jogot a nemhívéshez (ez a márhívóhoz hasonlóan kidolgozott és strukturált álláspont) és a jogot a vallásváltoztatáshoz;  a szólásszabadságot, amelybe beleértik a blaszfémiatörvények elleni kiállást is; diszkriminációellenességet minden szempontból, »mivel minden férfi és nő szabadnak és egyenlőnek született«; és a nők jogát a »szexuális és reproduktív jogokhoz«.

Fordítunk: ezt agresszív szekularizmusnak nevezik, mikor a vallás csak a templomba való, az egyházak és az állam még csak együtt sem működhet. A humanistáknak alighanem a szélsőséges francia modell is túl megengedő. Azt pediglen el sem tudják képzelni, hogy valamely vallást, felekezeteket egy állam pusztán a hagyományaiból fakadóan egyenlőtlenül kezeljen, mint Nagy-Britannia az anglikanizmust, pár skandináv állam pedig az evangélikus kereszténységet. A szexuális és reproduktív jogok röviden az abortuszt takarják a humanista szóhasználatban. A blaszfémiatörvények ellen inkább Ázsiában kellene küzdeni, a vallásváltoztatás jogáért pedig a muszlim országokba mehetnek felvonulni. Az erőszakmentes tüntinek ott valószínűleg erőszakos következményei lennének, nem véletlenül ugrálnak inkább Európában, elvégre egyszerűbb a tenger közepén vizet követelni, mint a sivatagban.”