Franciaországnak bőséges történelmi tapasztalata van arról, hogyan tisztítsa meg magát és polgárait a vallásos agymosás veszélyeitől: a felvilágosodás, a francia forradalom, a szekularizáció, az állam és az egyház szétválasztása, vagy akár a vallásos jelképek betiltása az állami iskolákban.
A történelem folyamán Franciaország végigszenvedte a vallásos inkvizíciót, a vallási háborúkat és vérengzéseket, a vallási kisebbségek üldözését. Ezért ragaszkodnak annyira a franciák a »la liberté«-hez, és ezért nem tűrik az agymosást, különösen a vallásos agymosást.
A racionális gondolatok és a vallásos maradiság, a humanizmus és a vallásos »erkölcsök«, a gondolat szabadsága és az agymosás közötti küzdelmeket Franciaország túlságosan is ismeri.
Franciaország már megvívta ezt a háborút, és győzött.
A franciák sosem fognak harcba szállni egy olyan háborúban, amelyben egy vallás a másik ellen küzd, de együtt fognak küzdeni a középkori maradiság ellen.”