„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Most Székesfehérváron döntöttek csúcsot: egy kormányablak avatásán nem kevesebb, mint hat önelégült potentát szorongott egymás mellett, ollóval a kézben.
„Szem nem maradt szárazon, amint az avató első titkár ünnepélyesen körbekoccintott a friss vízzel. (Amit száz méterről egy lajtoskocsiból pumpálták a csőbe, mert ez volt a kor Várkert Bazárja.)
Nos, ezen idők újra itt vannak velünk. Nem tudom, megfigyelték-e, hogy mennyi ilyen látogatás, megtekintés, avatás zúdul mostanában az állami médiából.
De ez mégiscsak más, mint régen. Akkoriban a fővendég elvágta a szalagot, oszt’ jónapot. Újabban viszont egyre többen virítanak egyre hosszabb szalag mögött. Majd belepistulnak a önnön fontosságukba.
Most Székesfehérváron döntöttek csúcsot: egy kormányablak avatásán nem kevesebb, mint hat önelégült potentát szorongott egymás mellett, ollóval a kézben.
Kíváncsi vagyok, vajon a kollektív kitüntetések korszaka mikor tér vissza.”