Nem garantálható a százszázalékos biztonság

„Franciaországban a gyarmati korszak vége óta immár több milliós muszlim közösség él. Mennyire igaz, hogy teljesen párhuzamos társadalmat alkotnak, hogy jelentős részük nem hajlandó elfogadni az európai kulturális és civilizációs normákat?

Megint csak a nagy számok törvényével és a statisztikai gyakorisággal jövök: óvatos becslések szerint Franciaországban jelenleg 6 millió muszlim él, vagyis a lakosság közel tíz százaléka. Közülük nagyjából kétmillióan nap mint nap gyakorolják is a vallásukat. Nos, az lenne a meglepő, ha egy ekkora tömegből nem akadna pár tíz- vagy százezer egyén, aki elutasítja az európai normákat, önmaguk által kialakított fizikai és szellemi gettókban él és eszük ágában sincs asszimilálódni.

Azt kijelenteni, hogy ők alkotnák a francia muszlimok többségét, szerintem nem lehet, mert egyszerűen nem igaz. És nem csak hogy nem igaz, de körülbelül annyira igazságtalan is, mint minden környezetvédőt megbélyegezni azért, mert egyes idióták vasszegeket vernek a kivágásra ítélt fák törzsébe azért, hogy a motoros láncfűrészt használó favágók munka közben megsérüljenek.

Mik lehetnek a következmények Franciaországban és összeurópai szinten? Szigorodik a bevándorlók szűrése, várható, hogy a hatóság szigorúbb megfigyelés alá vonja a már megtelepedett muzulmánokat is?

Válaszom egyértelműen igen. A szakvonalon dolgozó terrorelhárítás és a titkosszolgálatok egyértelműen szabadabb kezet, valamint további anyagi és más forrásokat fognak kapni, Franciaországban és szerte a világon.

Miért pont Franciaország?

Nyugat-Európában a legmilitánsabb muszlim közösség Franciaországban (ezen belül Párizsban) van, s a mindenkori francia állam mindig is nagyon érzékenyen odafigyelt a lelkivilágukra, ráadásul az emberi és polgári szabadságjogok szülőföldjén a klasszikus (és sokak szerint hamis) »szabadság vagy biztonság« dichotómiából fenntartás és kompromisszum nélkül az elsőt választották. Egészen máig, azt hiszem...

A mi térségünket eddig nem érintette az iszlamista-dzsihadista terrorizmus. Kezdhetünk aggódni?

Sajnos nem tudom megnyugtatni az olvasókat, kedvenc közmondásomat vagyok kénytelen idézni: bízzunk a legjobb forgatókönyvben, de készüljünk fel a legrosszabbra.”