Úristen, tényleg mindenki ARRÓL beszél

„»Látom, te se aludtál sokat« - mondta egyszer csak a mellettem álló fickó. »Nem bírtam elaludni örömömben« - feleltem az igazságnak megfelelően. »Hát én sem, kurva jó« - mondta a pasas és úgy vigyorogtunk egymásra, mint akik most próbálták ki először a kéjgázt egy közös lufiból. De tényleg, finoman káprázott a szemem, a színek élesebbek voltak, de valahogy másmilyenek, a tárgyak körül meg szivárványos aura rezgett. Hát persze, jöttem rá, hiszen éppen olyant csináltunk, amilyent egyikünk sem, soha életében.

Arról beszélünk idegen emberekkel, hogy milyen kurva jók vagyunk. Így testületileg, mi tízmillió priskinek.

A helyzet mindenkit megrészegített: elképesztően király ez az eddig ismeretlen, és állítólag abszolúte egészséges drog! Akkorát storckmestereztünk ezután egymás szavába vágva, hogy doktor Hunter S. Thompson megirigyelte volna. Egymás szavába vágva meséltük egymásnak, amit mindannyian láttunk, de valami elképesztő jól esett egyszerűen megosztani azt az érzést, hogy nem is szerencsétlen idióták vagyunk, ahogy egész életünkben tudtuk, hanem a legnagyobb királyok. Vagy ha nem is a legnagyobbak, de minimum ugyanakkora királyok, mint azok, akiket eddig úgy bámultunk az ablakból, mint szegény éhező kisgyerekek a péket Rimbaud versében.”