Problémás viszont, hogy mennyire alkalmas Széll a róla szóló mostani terv névadójának: mint a kötet rámutat, részben csakugyan felelőssége volt a politikusnak abban, hogy 1875-re adósságválság lett úrrá az országon, ezután pedig az adóemelős-megszorítós konszolidációs politika híve, valamint bankvezérként a korai magyar kapitalizmus jeles képviselője volt, s mindez így nem biztos, hogy teljesen passzol a jelenlegi kormányzati kommunikációba.
A Vas megyei család sarja először gazdálkodóként tűnt ki. Azért nem jogász lett, mert Deák Ferenc (feleségének, Vörösmarty Ilonának a gyámja) azt ajánlotta neki: jogászból sok van, menjen pénzügyi pályára. Az ország, úgy tűnik, jól járt vele: Kövér György értékelése szerint „Széll, a racionálisan gondolkodó dunántúli dzsentri igyekezett jól vezetni az államháztartást is. Végső soron jól boldogult a miniszteriális bürokráciával, átlátta a hazai és nemzetközi politika színtereit, szót értett – jól megválasztott közvetítők segítségével – a nemzetközi pénzvilág fejedelmeivel is”.
Milyen politikus és egyáltalán milyen ember volt Széll Kálmán? Inkább a kor liberálisai vagy konzervatívjai közé sorolták-e őt? Hova állt a merkantil-agrárius vitában? Hogy látták a kortársak, dicshimnuszokat zengők és karikaturisták? Hogyan tekintett Széll Kálmánra a progresszió köre és Ady Endre? Mindezekre a kérdésekre és még sok mindenre választ kapunk a kötetből, amiből nem csak maga Széll Kálmán, hanem egész kora, a Monarchia politikai mikrovilága is kirajzolódik.
*
ifj. Bertényi Iván (szerk.:) Törvény, jog, igazság. Széll Kálmán életműve. Mathias Corvinus Collegium, Széll Kálmán Alapítvány, 2015.