A viszontagságokra és az emberi jogi fundamentalizmus által korlátozott közpolitikában adható válaszadás nehézségeire jó példa a hazai egyházügyi szabályozás elmúlt pár éve, illetve a napokban benyújtott új egyházügyi törvényjavaslat.
„A javaslat alapján továbbra is a bíróság veszi nyilvántartásba a vallási közösségeket, fő szabály szerint taglétszám helyett azonban az elmúlt évek szja-felajánlásaihoz kötve a regisztrációt. Kihúzandó az EJEB-diszkriminációt emlegető döntésének egyik méregfogát, de szembemenve a 2011-es jogalkotói szándékkal, valamennyi egyház jogosult lesz az szja 1 + 1 százalékára, azonban az már az állam diszkrecionális jogköre maradna, hogy mely vallási közösséggel köt együttműködési megállapodást. Ennek kapcsán szintén előremutató változás a tervezethez képest, hogy történelmi súlyukra és társadalmi beágyazottságukra tekintettel differenciálni lehet majd a közcélú tevékenység állami támogatása kapcsán az egyes egyházak között, legyen az akár nyilvántartásba vett, akár bejegyzett – akár bevett. És itt viszont elérkeztünk a törvényjavaslat neuralgikus pontjához, amennyiben az nem tesz érthető és átlátható különbséget a többi vallási közösséggel, illetve a bejegyzett egyházzal köthető megállapodás(ok) között. A szöveg alapján ugyanis az állam valamennyi vallási közösséggel – így a bejegyzettel is – (rész)megállapodást köthet, azonban utóbbival úgynevezett átfogó megállapodást is, melyet az Országgyűlés törvényben hirdet ki, és amellyel egyes bejegyzett egyházak bevetté válnak.
A bevett egyház kategóriájának beiktatása az alaptörvény miatt mindenképpen szükséges volt, azonban a törvényszöveg alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a bejegyzett egyházakkal egyébként, a többi vallási közösséggel köthető mintájára kötött megállapodás azonos-e vagy sem az átfogó megállapodással. Amennyiben igen, úgy baj van, ez esetben ugyanis bejegyzett egyházzal csak úgy működhetne együtt az állam, ha az egyben »bevetté« is avanzsál. Ha nem, akkor érdemes lenne pontos különbséget tenni a két kategória között. Ez azért sem mellékes, mert a javaslat szerint csak a bevett egyház tekintetében lehetne eltérni az állami kiegészítő támogatás felső korlátjától. Ami nagyobb gondot okozhat azonban, az az, hogy az alaptörvény szövege szerint valamennyi vallási közösség kérelmezheti az Országgyűléstől bevett egyházként történő elismerését, a részletszabályokat az egyházügyi törvényre hagyva – azonban annak tárgyalt módosítása minderről összességében csak egy bekezdésben szól. Mivel az Alkotmánybíróság és az EJEB korábbi kritikái éppen ilyen eljárásjogi hibákra hivatkoztak korábban, ezen félreértésekre okot adó passzusokat jó lenne minél előbb pontosítani – lehetőleg még a törvényjavaslat elfogadása előtt.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A Bundestag történelmi lépést tett, hogy megakadályozza a szélsőséges politikai erők befolyását: új törvény garantálja az Alkotmánybíróság függetlenségét és működésének zavartalanságát.
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Így kontextus nélkül leírva a darwinizmus, liberalizmus, BLM, feminizmus, eugenika, LMBTQ és transzhumanizmus mintha semmiben sem kapcsolódna egymáshoz, pedig ezúttal is összenő, ami összetartozik.
A román állam bő száz éve dolgozik a magyar vonatkozású műemlékek megszerzésén és románosításán. A restitúcióról rég kiderült, hogy csak porhintés, s most új ötlettel álltak elő Románia legértékesebb, katolikus alapítású könyvtára, a Batthyáneum végleges bekebelezésére is.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
