Ide nem Rambók kellenek!

„Nemrég Magyarországon járt Erik Prince, az amerikai Blackwater alapítója. Mit gondoltok a nyilatkozatairól? Tényleg eljöhet az európai magánhadseregek ideje?

Erik Prince a legnagyobb név a szakmában. Ő azt jósolja, hogy a közeljövőben eljön az európai magánhadseregek ideje. Én abban bízom, hogyha a szolgálatok kellőképpen összedolgoznak egymással, megkapják a kellő anyagi támogatást és a politikusok megteremtik a törvényi feltételeket, akkor nem kell a terrorizmus árnyékában élnünk Európában.

Milyen különbségek vannak egy amerikai és egy magyar katonai magáncég lehetőségei között?

Ebben a szakmában a legjobb kapcsolati tőkét mégiscsak a kormányok jelentik. Minél nemzetközibb egy kormányzat, annál nagyobb a lehetőség. Ha egy ország nem akarja felvállalni, hogy egy adott térségben beavatkozik, akkor egyszerűbb egy privát hadsereget bevonni – mert lássuk be, ilyenek is vannak. Egy átlagember az utcáról ezeket a munkákat nem tudná megcsinálni, ha nem egy bizonyos állam állna mögötte.

Magyarként hogyan tudtatok érvényesülni egy erősen versengő nemzetközi piacon?

Nekünk kelet-európaiaknak még mindig az ár-érték arány az egyik legnagyobb előnyünk, de a mentalitásra oda kell figyelnünk. Ez is része annak, ha nemzetközivé válunk, ezért foglalkozunk is vele a képzés során. Csak egy példa: egy magyar alkalmazottnak ne az legyen az első dolga, hogy kiér és megkérdezi az amerikaitól, mennyit keres.

Kelet-európaiakkal azért is dolgoznak szívesebben, mert nem olyan finnyásak, jobban tudnak alkalmazkodni a körülményekhez. Nem történik semmi, ha egyik nap zöldség helyett tejbegríz van, vagy kicsit szárazabb a hús. Kicsit nyersebbek vagyunk, miközben a nyugatiak hozzászoktak a kényelemhez. Ebben csak az ausztrálok és a dél-afrikaiak tudják felvenni velünk a versenyt. Egy amerikai csapatnak kis túlzással vinni kell velük a Tescot. Persze közben szakmailag olyan tapasztalatok vannak mögöttük, amikben jóval előttünk járnak.

(...)

A terrorfenyegetettség mellett egy hatalmas bevándorlási hullámmal is szembe kell néznünk. Merre tart ma Európa?

Európa ereje a nemzetállamokban van, nem a multikultiban. Sokkal színesebbnek látom Európát a nemzeti sajátosságokkal együtt. Elmegyek például egy svájcihoz, meghív egy italra és a végén azt mondja, hogy fizessem ki a saját számlámat. Neki is megvan a kis svájciassága, nekem is megvan a magyarosságom, és ez így van jól.

Európában egy kicsit elaludtunk. Nem érzékeljük a demográfiai veszélyt, hogy egyre kevesebben vagyunk. A gazdaság akkor működik jól, ha minél többen vagyunk. Nekünk is így van a cégnél: ha egyre kevesebb az ember, egyre kevesebb a bevétel. Persze fontos a pénz, de ugyanilyen fontos, hogy emellett egy családban legyen legalább három gyerek. Mindenkinek visszább kell vennie a jólét utáni vágyból és az egoizmusból, mert úgy érzem elkényelmesedtünk. A bevándorlás-kérdés kapcsán a legnagyobb probléma, hogy Európa politikusai nincsenek egységben. Meggyőződésem, hogy az egészet szervezi és pénzeli valaki: brutális logisztika van ennyi ember mozgatása mögött. Én mindig a pénzt szoktam követni. Ha a pénzt követjük, végül eljutunk odáig, hogy kik csinálják.

A magyar kormány nagyon jól ráérzett arra, hogy élőerővel, mechanikai védelemmel, drónokkal meg lehet védeni a schengeni határokat. A megoldás kulcsa viszont jelenleg Szíriában és Afrikában van. Összességében azt látom, hogy a világ jelenleg a militarizálódás irányába tart. Viszont nagyon bízunk benne, hogy nekünk Európán kívül kell majd dolgozni. Mi sajnos pontosan tudjuk, hogy ahol háború van, azt mindig a civil lakosság szenvedi meg legjobban. 

(...)

Hogyan készüljünk erre a militarizálódó világra?

Nem tartom jó dolognak a fegyverek misztifikálását, a civileket jobban felkészítetném fegyverismeretből. A kötelező katonaságot mindenképp visszahoznám. A 18 éves fiúknak el kell szakadni a mama szoknyájától. Régen a férfiakat az tette férfivá, hogy katonaviseltek. Ha most kiosztanánk fegyvereket, nem tudnának mit kezdeni vele. Azt minden férfinak alapból tudnia kéne, hogy működik egy fegyver.

A polgári lőterek is sorban elsorvadtak, bezártak. Szerintem támogatni kellene ezeket, hogy akik szeretnének, azok könnyebben jártasságot szerezhessenek a fegyverkezelésben. Ez növelné is a biztonságérzetet. Ha olyan helyzet lenne, hogy jönnek a behívók, ne azzal kelljen már kezdeni, hogy hogyan biztosítom ki, hogyan tárazok.”