„Keveset alszik, este sokáig benn van, reggel jön nyitni. Megbízható, dolgos, szerény. Mostanában kicsit kizökkent. Bejött az életébe a tinder. A Sziget óta a második legjobb dolog. Most fedezte fel. Én már fél éve letöröltem a telefonomról. De ő most boldog. Randin volt egy szőke sráccal. Az, hogy szőke, többször elmondja. Talán ez is státusz szimbólum. Azt mondja, filmes. Felderülök, hogy végre, szűkül a szakadék köztünk, filmes fiút összeszedni igazán vagány, akár nógrádi vagy, akár budai. Büszkén mondja, bezony ám, hogy filmes, több száz esküvői videón van már túl.
Hihetetlen távoli ez a világ. Ahogy próbálom megismerni, jövök csak rá, mennyire. Hogy sosem fogom tudni átlépni a szakadékot. És hogy talán nem is akarom. Kata története csak egy a sok közül. Öten vannak még rajta kívül. Máshonnan jöttek, más korosztály is, a mély apátia és keserűség azonban közös. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, hazamennek, alszanak. Másnap felkelnek, dolgoznak, hazamennek, alszanak. Örök körforgás, nem megállítható, nem megváltoztatható. Havonta egyszer elmennek inni, közösen, koktélt isznak, gyrost esznek, kirúgnak a hámból. Moziban csak olyat néznek, amiben szerepel a Bradley Cooper, mert ő nem csak jó pasi, hanem igazi férj alapnak is tűnik. Mikor a vendég panaszkodik, drágállja a kávét, összekacsintanak, hogy hát bizony az. (...)
Nem akarok álszent lenni. Tényleg igyekeztem megérteni őket. De bezárult előttem a világuk. Igaziból nyitva se volt soha. Régebb óta bohóckodom a leszakadó középosztály bajaival. Hol Facebookon osztom a szomorú történeteket, hol szimpátiatüntetek mellettük, hol meg eljátszom, hogy közéjük tartozom, fizikai munkát végzek, nagyon korán kelek, dolgozom, hazamegyek, alszom. De sosem fogunk egy körbe tartozni. Nekik igenis fontos, hogy ezer forinttal kevesebb a gázszámla a rezsicsökkentés miatt, fontos, hogy ne legyenek menekültek, mert elvennék a munkájukat. Hogy a határon túliak kapjanak e szavazati jogot, vagy legyen több nő a politikában, vagy a melegek is házasodhassanak, mindezek nekik tökéletesen érdektelenek. Más a mérce ott, ahol havonta egyszer jut pénz étteremre, és az is a sarki török, ahol a kultúrafogyasztás kimerül a nagy ritkán megvett mozijegyben, és ahol nem az élet élvezete, hanem az életben maradás a cél.”