Kabaré: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Nem gondolnám, hogy a menekültekhez kötődnének a történtek – ha azonban mégis ez derülne ki, ennek következménye egy szigorú, menekültellenes politika lehet. Interjú.
„A támadóknál szír, illetve egyiptomi útleveleket találtak. Mi a véleménye, lehetnek ezek valódiak?
Elképzelhetőnek tartom, hogy ezek hamisított útlevelek, és ezzel szándékosan viszik félre a nyomozást, mivel időbe telik, amíg a hatóságok utánajárnak ennek. Profi módon szerveztek mindent, komoly primitivitás kell ahhoz, hogy egy öngyilkos merénylő útlevelet vigyen magával. Minek tenné? Nem tételeznék fel ilyen hibát egy ennyire szervezett csoporttól, de messzemenő következtetéseket addig nem lehet levonni, amíg nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Az sem biztos, hogy ezek az útlevelek valódiak. Egyelőre annyi bizonyos, hogy az útlevél tulajdonosát Görögországban regisztrálták, ebből azonban még nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy az útlevél azé a személyé, akinél megtalálták. Egy öngyilkos merénylet után a maradványok azonosítása egyáltalán nem egyszerű, de léteznek rá módszerek.
A média természetesen azonnal ráugrott arra, hogy a terrorcselekményeket menedékkérők követték el. Nem gondolnám, hogy a menekültekhez kötődnének a történtek – ha azonban mégis ez derülne ki, az azt jelentené, hogy a menedékkérőkkel együtt terroristák érkeznek Európába, ennek következménye pedig egy szigorú, menekültellenes politika lehet.
Hogyan érinthetik az uniós menekültpolitikát a Párizsban történtek?
Alapvetően nem kellene kapcsolatba hozni az uniós menekültpolitikát a merényletekkel. Az viszont tragédia lesz, ha az bizonyosodik be, hogy a merénylet elkövetője megegyezik az említett útlevél tulajdonosával. A menekülteket egyik országban sem fogják szívesen fogadni, a bizalmatlan légkör miatt még több fenntartás fogja övezni őket, ez pedig a másik oldalról válthat ki problémás reakciókat.
Általában véve szigorítások várhatóak a bevándorláspolitikában, a szabad határok és az ellenőrizetlen beáramlás nem folytatható tovább. A terrorcselekményeket nem azok hajtják végre, akik most jöttek –ők egyelőre az útkereséssel, a beilleszkedéssel és az álláslehetőséggel foglalkoznak, tehát most még nem veszélyesek. De mi lesz öt év múlva?
Már most itt vannak azonban azok a másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók, akik szülei beilleszkedtek, a fiatalabb generáció viszont problémásnak bizonyul e tekintetben. Ebben sajnos a nemzetek politikája sem kifejezetten dicséretes: nem tudják ezeket a fiatalokat elhelyezni, akik nem találják a helyüket… de lehet, hogy nem is akarják. Gondoljunk arra, hányan mentek el az Iszlám Államba harcolni.
Mit lehetne tenni ez ellen?
Több országban léteznek olyan deradikalizációs programok, amelyek célja a radikalizálódott fiatalokat visszaintegrálása a társadalomba. Az EU támogatja is az ilyen jellegű projekteket – egyébként a Közel-Keleten is (legmagasabb szinten Szaúd-Arábiában) folynak deradikalizációs programok. Emellett felmerült egyéb intézkedések bevezetése is: Marine Le Pen vetette fel, hogy a radikalizálódott imámokat el kellene távolítani Franciaországból.”