„Több moszkvai szakértő nyilatkozata alapján a következő, feltételezhető washingtoni forgatókönyv alapján zajlanak az események:
1.) Össze kell ugrasztani az egyébként is NATO-tag Törökországot és Oroszországot! Ezek az utóbbi időben megengedhetetlenül szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat építettek ki egymással. (Például orosz atomerőmű- és gázvezeték-építés Törökországban.) Az USA-nak azonban sokkal inkább megfelel Oroszország déli határainak minél nagyobb szakaszán egy olyan elmérgesedett orosz-török viszony, mint amit Nyugaton, Ukrajna felhasználásával, már sikerült összehozni. Nyilván azt gondolják Washingtonban: Moszkva módszeres kifárasztásával előbb-utóbb mégiscsak valóra válthatják Oroszországgal kapcsolatos, negyedszázados geopolitikai terveiket.
2.) Az első konfliktus után tovább kell élezni a Szíria és a Törökország közötti konfrontációt! Ez azért lehetséges, mert Oroszországnak már csak Szíriában van közel-keleti katonai bázisa. Az oroszok kiszorítása érdekében ki kell használni, hogy Bassár el-Asszad szíriai elnök nem hajlandó kormányába emelni a Muszlim Testvériség nevű, a török államfő, Recep Tayyip Erdoğan által is támogatott szervezet képviselőit. A támogatás oka: a török vezetés számára a 2000-es évek elején világossá vált, hogy országukat nem fogják beengedni az Európai Unióba. Ezért a nagyrészt az iszlám szunnita ágához tartozó lakosságú Törökország vezetői az egykori Oszmán Birodalom egy részének, egyelőre legalább Szíria türkök, illetve Irak kurdok lakta északi területeinek visszaszerzéséről kezdtek tervet szőni, hogy egyfajta vigaszdíjként, ezzel elégítsék ki a nacionalista érzelmű tömegeket. Mindehhez képest a síita-alavita Asszad az oroszországi vezetést kérte fel arra, hogy nyújtson fegyveres támogatást a Törökország által is favorizált radikális szunnita iszlamista erők, illetve az ország kormányát amerikai segítséggel megdönteni akaró felkelők ellen.
3.) Fegyveres provokációba kell keverni Oroszországot! Ehhez kézenfekvő egy orosz katonai repülőgép elleni támadás megszervezése, ami nem okozhat gondot, hiszen az USA és Oroszország közötti megállapodás alapján, a szíriai légtérben ténykedő minden harci gép repülési koordinátáiról folyamatosan tájékoztatják egymást a felek. Az adatokat az amerikaiak az érintett szövetségeseiknek, így a török hadvezetésnek is átadják. Csak döntés kérdése, hogy melyik kínálkozó alkalmat használják ki egy orosz repülő elleni támadásra.
4.) A provokációt követően az orosz vezérkarnak gyarapítania kell a Szíriába vezényelt haderő létszámát, növelni ütőképességét! (Ez huszonnégy órán belül meg is történt, amivel Oroszország máris nagyobb szerepbe kényszerült, mint amekkora eredeti szándéka volt.)”