Európa semmit sem értett meg a párizsi terrortámadásokból

„Franciaországot a ’60-as és ’70-es években a gyarmatbirodalom felbomlása után a Magreb államokból: főként Marokkóból, Algériából és Tunéziából érte el egy igen jelentős, több millió főt számláló bevándorlási hullám. 40-50 év távlatából visszatekintve és a tapasztalatokat levonva látható, hogy jelentős részük esetében nem sikerült az integráció. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy van egy bizonyos létszám, amit egy-egy társadalom még képes megemészteni, milliós, százezres, alapvetően homogén, a befogadó országokétól igencsak eltérő kultúrával és vallással rendelkező tömegeket viszont már nem. Azért nem, mert szinte kivétel nélkül egy tömbbe telepedtek le, úgy tengették mindennapjaikat évtizedeken át, hogy nem, vagy csak alig, találkoznak a helyiekkel így pedig párhuzamos társadalmak alakultak ki.

Generációk nőttek fel oly módon, hogy nem történt érdemi változás helyzetükben. Ugyanott élnek, mint a szüleik, nagyszüleik, jelen esetben a franciaországi és belga nagyvárosok szélén, nyomornegyedekben. Az iskolából kimaradoztak, szakmát nem tanultak, a szociális ellátórendszer vagy a kisebb-nagyobb bűncselekményekből esetleg rosszul fizetett alkalmi munkákból megszerzett eurók tartják őket lélegeztetőgépen.

Ez a probléma pedig már legalább 10 éve látható, elég csak a 2005-ös franciaországi zavargások visszaemlékezni, amikor is főleg Észak-Afrikából bevándorolt, többnyire muzulmán fiatalok egy hónap leforgása alatt kétszáz épületet és megközelítőleg 10 ezer járművet gyújtottak fel, több száz millió euró kárt okozva. Az Al-kaida és az Iszlám Állam pedig kihasználta a lehetőséget, és tömegével toborozza soraiba a frusztrált amúgy semmilyen jövőképpel sem rendelkező fiatalokat, akik aztán némi kiképzés és közel-keleti kitérő után visszatérnek szülőföldjükre és ott folytatják, ahol nem sokkal korábban Szíriában abbahagyták. A legtöbbjüket még idejében lekapcsolják a titkosszolgálatok, de az események azt mutatják, hogy mindeddig lesznek olyanok, akik átcsúsznak az ellenőrzéseken. Ennek az eredményei pedig már ismertek.

Ez az a kudarc, amiről Európa vezető politikusai egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Úgy szabadítják rá Európára a menekültek millióit, hogy ott van az orruk előtt a csődöt mondott francia és belga modell. Ennek következményeit pedig néhány évtized múlva fogjuk csak megfizetni. Amikor majd a legtöbb európai nagyvárosban lesz egy az európai terrorizmus bölcsőjének tekinthető, a brüsszeli Molenbeek-Saint-Jean arab negyed.

Ha van rá mód, akkor én nem szeretnék ilyen Európában élni…”