3D agyszkennelés ultrahanggal

A kísérletek során patkányok agyába több milliónyi miniatűr buborékot tartalmazó oldatot fecskendeztek, mivel a véredényekben ezek sokkal jobban reagálnak az ultrahangos letapogatásra, mint más eddigi tesztoldatok. Az ultrahang jobban is terjed a vízben, mivel az emberi test több, mint fele vízből áll, könnyedén le lehet tapogatni. A gázbuborékok abban segítik a vizsgálatot, hogy olyan felületet képeznek, amiről jól mérhető módon szóródnak és verődnek vissza a kísérletben használt frekvenciájú hanghullámok, így a buborékok nagyon jól kontrasztanyagként funkcionáltak az eddigi tesztek során. Másrészt a cél az volt, hogy éles, nagy felbontású képeket nyerjenek a módszer segítségével. Mivel az ultrahang milliméteres pontossággal talál el felületeket, a trükk az volt, nagy felbontással és másodpercenként 500 felvételt készítettek. Ezeket egy célszoftver összehasonlította, majd a több ezernyi kép különbségeit (mivel a buborékok mozognak a véredényekben közben) figyelembe véve készítette el a nagy felbontású, már orvosi elemzésre is alkalmas változatot. A technológia gyakorlatilag alkalmas már arra, hogy nyomon is kövesse a buborékokat a véráramban. Ha akadályokba ütköznek, akkor látható rögtön a gócpont és fel is állítható a diagnózis is. Fél perc alatt 75.000 képet kell legalább így készíteni, hogy egy tökéletes 3D képet kapjunk a patkány agyának kiszemelt darabjáról (10 mikrométernek, vagyis 0,01 milliméternek felel meg 1 pixel a képen). A jelenlegi megoldással már 2 centiméter mélyen is be lehet hatolni a kísérleti állat agyába, vagyis látni lehet azt mikroszkopikus felbontásban a maga teljes valójában, közben pedig az állat még él is.