– Van saját módszere rá, hogy feldolgozza a sok borzalmat, amivel találkozik? Az irodalom is egy ilyen módszer? Hogy lehet tartós háborús és terrorfenyegetettségben élni a hétköznapokban?
– Az írás például egy ilyen módszer. Nem kell rá többet gondolnod, ha már megírtad. Egyébként amikor az ember egy háborúban, konkrét terrorveszélyben van, akkor nem igazán gondol semmire – gondolkozik helyette a vénájában keringő adrenalin. Azon gondolkodni azonban, hogy háborús és terrorfenyegetettségben élek, kifejezetten egészségtelen lenne, nem mennék ki a szobámból, ha folyton ez járna a fejemben. Ön sem gondol mindennap arra, hogy háborús és terrorfenyegetettségben él, nem igaz? Pedig abban él. Isten hozta a szép új világban, a párizsi mészárlások után.
Nem tudom mi lesz rosszabb – az újabb terrormerényletek vagy a válaszok, amiket adni fogunk rájuk. Ha félelemből hozunk törvényeket, és berendezkedünk a Félelem Európai Uniójában, mindenről lemondunk, ami minket európaivá tesz. Ha félsz valamitől/valakitől, dalolva mondasz le minden szabadságodról a biztonságodért cserébe, ez pedig totalitárius diktatúrákhoz vezet. Ez történt a második világháború elején Európában, ebben semmi új sincs. Ezért kell úrrá lennünk a rettegésünkön.”