Egyszerű kérdések

„Látszik, hogy a kancelláriaminiszter óvatosabban kezeli a nyilvánosságot, s alighanem dörzsöltebben is, mint a kabinetiroda vezetője. Óvatosabban, mert válaszol. Dörzsöltebben, mert átlátja, voltaképpen, mi a fene történhetne, ha a sajtó felfigyelne az írásbeli igazságra, amit mindig feltesznek a parlament honlapjára. Még akkora botrányt sem sikerülne kavarni vele, mint az éhező gyerekek moslék reform-menzakajájával, pedig az is idő előtt kihűlt.

Rogán Antalnak még szoknia kell a technikát. Csetlik-botlik a terepen, miközben oktalan dúl-fúl. Jogászkodásba kezd, mert »a közérdekű adatok megismerésének igényével nem áll arányban« az, ha írásbeli válaszban nyilvánosságra hozza, kik mennyi fizetésért adnak tanácsot a minisztériumában. Hogy ezt az "arányt" meg ki mérte be neki ilyen határozottsággal, nem tudni. Aztán valaki csak oldalba böki, mert annyit azért kinyög: a tárcánál a tanácsadók illetménye »nem haladhatja meg a KSH által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét«. Szép egyenes, magyar beszéd.

Ha azt hinnénk ezzel a kabinet-miniszter kimorogta magát, hát tévedünk. Nem tud megállni, annyira dühíti, hogy ami célzott közpénzt már egyszer levajazott magának az ő kormányfőjénél, most egy vacak kis ellenzéki piszkálni meri. Fenyegetni kezd: törvényi kötelezettsége ugyan, hogy az adatokba Mesterházy valamikor személyesen is betekinthessen, ám ha azokat nyilvánosságra meri - majd valamikor - hozni, annak „jogi és nem jogi természetű következményei” már a képviselőt terhelik, és azokat, akik a nyilvánosságra hozatalban részt vesznek.”