„Most a párizsi merényletek után az egész világ a félelemről szól.
Na, hát akkor mondjuk azt, hogy megváltozott az időjárás. Az érzelmek olyanok, mint az időjárás. Ha megbeszélnénk egy találkozót, de én felhívnálak, hogy nem jövök, mert esik az eső, azt gondolnád, nem vagyok normális. Öltözzek fel, vegyek esernyőt, és jöjjek. Mi köze az időjárásnak az ígéreteimhez? Mi köze a félelemnek a cselekedeteimhez? Könnyebb úgy tenni meg dolgokat, hogy nem félek, de ha félek, akkor is megcsinálom. A párizsiak közül sokan úgy reagáltak, hogy csak azért is megtöltötték a kávézókat és az éttermeket, mert nem hagyják megfélemlíteni magukat.
Mi ennek a mechanizmusa? Miért akar valaki félelmet gerjeszteni?
Hát, mert aki fél, az engedelmeskedik. Kik félnek a legjobban? A gyerekek. Minden gyerek arra vágyik, hogy az apja és az anyja megvédje mindenféle rossztól. A demagóg politikusok is erre apellálnak, el akarják hitetni a felnőtt gyerekekkel, hogy félni kell, hogy nagyon nagy a veszély. Aztán meg elhitetik velük, hogy csak tőlük várhatják a védelmet, a biztonságot. Ez egy hipnózis.
Érzékeled, hogy Magyarországon több a félelem, mint Kanadában?
Most igen, de pár hónappal ezelőtt nem éreztem. Kanadának is éppen olyan jobboldali, kapzsi vezetője volt, mint Magyarországnak, ez nem magyar specialitás. De most választások voltak, és hála istennek, Trudeau győzött, aki egészen más ember. Most már büszke lehetek arra, hogy ki a miniszterelnök. Az első napon gyökeresen megváltoztatta a politika addigi irányát. Visszaadta például a kanadai rádiónak azt a pénzt, amit az elődje elvett. A minisztereinek a fele nő, az egyik egy magyar emigráns hölgy, de van köztük indián is. (...)
Nem gondolod, hogy a gonosz tettek mögött minden esetben gyerekkori trauma áll?
De kit érdekel az? Engem nem érdekel Hitler gyerekkora. Aki engem bánt, az ne orvoshoz menjen, hanem a bíróságra. Felelősek vagyunk azért, amit teszünk, vagy amit nem teszünk, függetlenül attól, hogy mit csinált velünk az apánk, az anyánk vagy más emberek. Nem lehet legitimizálni a saját rosszaságomat azzal, hogy valaki velem rosszul bánt. Nem lesz mindenki gonosz, akivel rosszul bántak.
Vagyis a pedofil is szabadon dönt arról, hogy megerőszakol-e egy gyereket, vagy sem?
Hát persze. Vagy mindenki szabad vagy senki.”