Végállomás: Budapest

„A város annyi, amennyit róla gondolnak. A bulinegyed elhelyezkedése (Budapestre könnyen és gyorsan el lehet jutni fapados járatokkal, a szórakozónegyed a főváros közepén alakult ki) és az európaihoz képest alacsony árszínvonala miatt az elmúlt években a brit legénybúcsúzók mekkája, a német középosztály hétvégi célpontja és a fizetőképes nyugat-európai turisták lezser közép-európai kiruccanásainak helyszíne lett. Hogy a turizmusnak ez a fajtája mennyiben szolgálja a magyar országimázst, kérdéses, miután többnyire a legolcsóbb berúgási lehetőségeket, az otthon megengedhetetlen viselkedés esélyét és az egyéjszakás ismerkedés alkalmait látják benne. Erzsébetváros 2014 vége óta szerepel „a világ leghipszterebb városrészeinek” listáján. A Business Insider huszonhat »menő« helyet gyűjtött össze, amelyek közé a magyar bulinegyedet is beválogatta. Hogy mi menő és mi nem, azt nem a városlakók, hanem a szponzorok és a TripAdvisort használók döntötték el. Helyettünk a Heineken.

Attól még nem leszünk értékesek, hogy eladjuk magunkat. Jó ideje halljuk, hogy Budapest végre felkerül a térképre. Ha városunkat a Sziget, a bulinegyed és a street food háromszögében szeretnénk eladásra felkínálni, akkor valóban felkerül majd a térképre, csak mi már nem leszünk rajta. Nem lesz ott 1956 és az ostrom emléke, nem lesznek ott a kevésbé tehetősek, végül pedig nem marad Budapest. Lesz viszont helyette néhány ócska dal, amely talán szignálul szolgálhat egy felületes, kozmopolita, tőkeintenzív romhalmaznak. Emlékeink és kultúránk bármiféle mementója nélkül.”