Orosz rulett

„Attól azonban, hogy konkrét személyekkel szemben nem fogalmazunk meg gyanút, nem bizonyítható vádakat, pontosan tudjuk, hogy a dopping a modern professzionális sport kiküszöbölhetetlen eleme, emellett elképesztő hozamú és volumenű üzlet. Az igazán hatékony és elfedhető szerek csillagászati ára pedig éppen a fent említett magányos elkövető esetét teszi életszerűtlenné. Nemhogy egyetlen sportoló, de egy kisebb műhely, szakosztály, klub sem rendelkezik azokkal a pénzügyi, sport- és orvosi szakmai forrásokkal, amelyekből olimpiai baj­noki címek erednének. Azokhoz szélesebb alapok szükségesek.

Szóhasználat kérdése, hogy a bevett fordulatnál maradunk-e: állami szintű doppingolás. Ma már nem vitás, hogy ez zajlott a hajdani NDK-ban, de az ezzel egyenértékű központi sportirányítási vagy sportági szövetségi vezérlés egyáltalán nem szocialista sajátosság. Ha tehát most elítéljük az aktuális orosz doppingbotrány fő- és mellékszereplőit, ne legyenek illúzióink: nem azért történik mindez, mert csak ők doppingolnak, hanem azért, mert ők buktak meg. Pontosabban őket buktatták meg.

Most az oroszok doppingolnak. Ennek van szezonja. Valamint – mivel a harmadik évezred sportjának másik gyógyíthatatlan kórja, a korrupció ugyanilyen törvényszerűségek szerint működik – ők vesztegetnek, őket vesztegetik. De ha némi távolságtartással szemlélődünk, adódik a következtetés: az időzítés bizonyára nem véletlen.”