Rügyfakadásig 74 mm csapadék hullott, amit a vegetációs időben 289 mm követett eddig. Így összesen ebben az évben 363 mm csapadék hullott, ami jelentősen elmarad az erre az időszakra eső 30 éves átlagtól. Júliusban mindösszesen 18 mm eső érkezett, és a víz deficitet a meleg időjárás mellett a szokásosnál nagyobb átlagos levegő mozgás (szél) fokozta.
Ezek a tényezők jelentősen hatottak a szőlő fejlődésére. Azokon a területeken, ahol a termőtalaj vékony, valamint rossz víztartó képességgel rendelkezett (főleg löszös területek pl: Thurzó) igen korán megjelentek a szárazság okozta tünetek. A hajtások növekedése lelassult, majd később a bogyók is megtorpantak a fejlődésben, főleg a hárslevelű tőkék esetében. Itt fontos szerepe volt a termésmennyiség radikális csökkentésének.
A kötött termőtalajok (Betsek, Nyulászó,) estén is volt probléma, de nagyon változatos kép alakult ki. Még dűlőkön belül is voltak eltérések, de összességében ezek a területek jobban bírták a szárazságot, amiben a talaj raktározott vízkészlete, és a néha az utolsó utáni pillanatban érkező csapadék is kedvezően alakította a kialakult helyzetet.
A gombás betegségek egy két kisebb fertőzési hullámtól eltekintve nem jelentettek veszélyt, így ebből a szempontból nem voltak megoldhatatlan nehézségek.
A forró száraz évjárat hatására a szüret a szárazborok esetében már szeptember elején elindult, és várható volt, hogy a megvastagodott bogyóhéj nem fog kedvezni az aszúszemek tömeges kialakulásának. Ez alól kivétel egy két dűlő és igen jól művelt parcella ahol a kevés, de jó minőségű aszúszem igen komoly értéket fog képviselni pár év múlva palackba zárva.