Importált bűnözés: bevándorló erőszaktevőket fogtak az Egyesült Államokban
Mindezt Massachusettsben, amelynek kormányzója már korábban közölte, nem működik együtt Trumppal a kitoloncolásokban.
Tele vagyunk sztorikkal muzulmánok megszállta városnegyedekről, ahová fiatal lányok be sem tehetik a lábukat, sőt a helybeliek valamiféle iszlámon alapuló erkölcsrendészetet működtetnek.
„Tele vagyunk sztorikkal muzulmánok megszállta városnegyedekről, ahová fiatal lányok be sem tehetik a lábukat, sőt a helybeliek valamiféle iszlámon alapuló erkölcsrendészetet működtetnek. Ismerjük a karácsony kitiltását az iskolákból, a burkaviselési vitákat és számos egyéb tünetét annak, hogy a bevándorlók egy idő után a maguk szokásait, értékrendjét kezdik rákényszeríteni az őslakosokra.
Miért tehetik ezt meg? Mert az európai baloldali értelmiség a szokásos csapdában vergődik: újraelosztással kíván segíteni a lemaradókon és persze mindig több a lemaradó, mint az elosztható. Emiatt a cél – a teljes egyenlőség – sosem teljesül, jön az önvád és a túlkompenzálás, a kisebbség elfogadása helyett a pozitív diszkrimináció, a többség alávetése.
Egy másik jogos érv a bevándorlók befogadása ellen az, hogy a jóléti rendszerek nem bírnak korlátlan számú embert ellátni. Érdekes módon ezt azok bírják nagy hangon hirdetni, akik élénken tiltakoznak David Cameron azon terve ellen, hogy az EU-ból érkező bevándorlók csak négyévi munka után legyenek jogosultak a teljes körű brit szociális juttatásokra. Vicces módon a munkaerő szabad áramlásának korlátozását látják a tervezetben. Arról nem is beszélve, hogy a fogyó, elöregedő népesség gondjaival küzdő országok vezetői – köztük Orbán Viktor – képesek kijelenteni, hogy nem bevándorlókra van szükség, hanem arra, hogy a nők többet szüljenek. És még nem is szégyellik magukat e színtisztán rasszista duma miatt!
Közben pedig mindenki tudja, hogy nincs elég munkaerő-utánpótlás a kontinens számos országában, és pár év múlva borulnak a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek. A mostani bevándorlókkal is az a fő baj, hogy látványosan terhelik a szociális ellátó rendszereket. Az, hogy hozzá is járulnak-e a fedezéséhez, csak később derül ki.
Mi bukik itt, vagy mi bukott máris meg? Nem a liberális demokrácia. Csak a jóléti állam, a nanny-state. Az a rendszer, amikor az állam saját tulajdonának tekinti a polgárait (sőt a leendőket is), mindent tudni akar róluk, irányítani akarja őket és cserébe gondoskodik mindenkiről. Ilyenkor persze, hogy előbb-utóbb kimerül a kassza.”