Minden döntés mögött én álltam

„- Mennyi idő alatt írtad meg a sajátodat?

- A kétezres évek eleje óta írom. Írtam bent egy börtönnaplót, nyilván nem ebből a célból. Egyfajta önreflexió volt, azzal, hogy három mondatban leírtam az ingerszegény környezetemet, egyfajta védelmet nyújtottam önmagam számára. Arra gondoltam, biztosan betámadnak majd különböző dolgokkal, ugye a fél btk-t rám húzták. A könyvírás eleinte elsősorban védekezési metodika volt; ha bármikor, bármivel megtalálnak, akkor az alapján fel tudom idézni a dolgokat.

Így kezdődött, és utána még összeírtam néhány gondolatot - aztán nyáron kaptam egy megkeresést az Alexandrától. Ekkorra már elég komoly jegyzeteim voltak, nagyjából összeállt a dolog, de nem mondom, hogy nem volt mit összefésülni rajta. De mivel elég sok életrajzi adat van, viszonylag egyszerű volt azok mellé egy fikciós vonalat is felépíteni. Körülbelül öt-hat hónap alatt állt össze a könyv végleges verziója.

- Ebből nem származhat bevételed, ugye?

- Igen, egy 2011-es törvény értelmében egy fillért nem kaphatok. Az Alexandrával is úgy állapodtam meg, hogy könyveket kapok cserébe. Néhány tucatot, amit a piacon árulok, illetve odaadok azoknak, akik értékesebb kerámiát vesznek tőlem. Nem tudom, hogy megéri-e, pár éven belül ki fog derülni. Egyelőre nincs alternatíva, ez van.

- Akkor az egészből az a hasznod, hogy reklámozod a kerámiáidat?

- Egyrészt, másrészt ha a filmem elkészül – ami nagyon sok embernél kiveri a biztosítékot, merthogy minek kell egy bűnözőről filmet forgatni –, úgyis a köztudatba kerülök. Jó, tizenkét éve készül a filmem, mert folyamatosan mindenki csinálta, vagyis senki sem csinálta. De Antal Nimród másfél éven keresztül dolgozott a forgatókönyvön, a Filmalap pedig elfogadta.”