Vidámak vagyunk, mint megbuherált Trabant a lejtőn

„hvg.hu: A kormányzat főként gazdasági, gazdaságpolitikai teljesítményét érintő kritikák az elmúlt egy-másfél évben elcsitultak, de mostanában páran újra megkongatták a vészharangot. Előbb a német-magyar iparkamara, aztán a Magyar Európai Üzleti Tanács, a napokban pedig ön. Elaludtunk az elmúlt egy-másfél évben?

Zsiday Viktor: Külön kell választani a strukturális és a ciklikus tényezőket. A strukturális dolgok tekintetében az a baj, hogy az elmúlt 15 évben sem léptünk sokat előre, gyakorlatilag ez minden kormányra igaz. Igen, elaludtunk, de 2000 óta elaludtunk. Nem nyúlt senki azokhoz a kérdésekhez, amelyekről voltaképpen két évtizede a közgazdászok zöme ír. A korrupció, a bürokrácia, az intézményrendszer, a nagy ellátórendszerek (főként az egészségügy, és az oktatás) – ezekkel nem foglalkoztak érdemben a kormányok, pedig ezek határozzák meg egy ország versenyképességét. Ezeket a jelentős strukturális problémákat azonban most két ciklikus tényező fedi el. Egyrészt volt szűk hét esztendőnk, nagyjából 2006 közepétől 2013 elejéig, mély gazdasági visszaeséssel, ami után szinte természetes, hogy legyen fellendülés: a víz alá nyomott labda is felpattan. Másrészt pedig iszonyatosan sok EU-s pénz áramlik be hozzánk. Azonban amikor a ciklikus pozitívumok eltűnnek, akkor megint mindenki látni fogja, hogy önerejéből csak fél-egy százalékkal képes nőni a magyar gazdaság. Ez vészesen kevés, mert ilyen 1 százalékos növekedéssel soha az életben nem érjük utol a fejlettebb Európát. (…)

hvg.hu: Miért gondolja úgy, hogy 2020 tájékán véget ér az aranykor? A hétéves uniós ciklus akkor véget ér, világos, de hát indul egy új.

Zs.V.: Európának a kohéziója, a szolidaritás, nem lesz annyira erős már akkor, hogy a mostanihoz hasonló mértékben támogassák azoknak a – kevésbé fejlett – országoknak a csoportját, amelybe mi is beletartozunk. Hiszen az európai pénztranszfer voltaképpen úgy néz ki, hogy a németek, franciák, hollandok a megtakarításaik egy részét odaadják a közép-kelet-európai térség államainak. Vissza fognak venni ebből. Finnország évek óta recesszió közeli állapotban, Hollandiában szintén gyenge a gazdaság. Ráadásul a támogatott térség országaiban gyakran olyan politikai erők vannak hatalmon, amelyek nem állnak be az európai értékek mögé, és még nő is a gazdaságuk. A pénzeszsák szerepét betöltő EU-s országokban a választók kikényszerítik, hogy jóval kevesebb manna áramoljon felénk is. Migránskérdésben is látjuk ezt: hiába volt kezdetben az európai politikusok zömének erősen szolidáris nézőpontjuk, ha a választók jó része elutasítja a menekülteket. (…)

hvg.hu: Több kormányzati intézkedés és nyilatkozat is arra utal, hogy régiós viszonylatban olcsó bérű országot akarnak faragni Magyarországból, mert talán akkor hozzánk több külföldi cég fektet be. Ebből indul ki minden: a szakképzési és duális képzési rendszer is inkább abba az irányba mutat, hogy szakmunkásokat képez az iskolarendszer, az alapkészségek fejlesztése háttérbe kerül…

Zs.V.: A kormányzati döntéshozók fejében az van szerintem, hogy az ideális az ázsiai export-, ipar-, és államvezérelt fejlesztési modell. Ebben van egy erős állam, amely voltaképpen megmondja, te és te kapsz hitelt, te kapsz tőkét, az iparra és exportra helyezi a hangsúlyt, mert úgy tekint a szolgáltatásokra, mint ami egy kamugyanús dolog. Azt gondolja, így lehet felfejleszteni a gazdaságot és az országot. Ennek vannak sikeres példái, Dél-Korea, Japán, más délkelet-ázsiai országok. Nem feltételezem, hogy a kormánynak az a célja, hogy rossz legyen Magyarországnak, hogy szegény legyen Magyarország. Csak abban nem vagyok biztos, hogy az ő – vázolt, ázsiai – világképük működőképes lehet ebben a térségben, ebben a korban. Látjuk, mit akarnak: alacsony kamatokat, erősen államilag irányított szektorokat, gyenge forintot, szárnyaló export. Nem baj ez, csak nem biztos, hogy ugyanúgy fog működni nálunk is, mint ahogyan az működött a 70-80-as években Délkelet-Ázsia egyes országaiban.”