Megadtuk magunkat

„Kommunikáció ide, kerítésépítés oda ez egyelőre nem sikerült. Nem a magyar kormány miatt, hanem külső tényezők sokasága miatt, de nem sikerült.

Háromszázezer népvándorló előtt mi is megadtuk magunkat, maximum olyan technikát alkalmaztunk továbbszállításukra, amivel leplezni tudtuk ideiglenesen totális tehetetlenségünket.

Erre a forgatókönyvre jeleztem még augusztus 26-án, hogy ádáz ellensége leszek. Ez az áteresztés-befogadás politikája, amelyben nem csak a befogadó, hanem az áteresztő is ugyanazzal a felelősséggel bír Európa egésze iránt.

Akkor a macedón-görög határbetörés kapcsán első számú közellenséggé váltam, mert azt írtam, hogy ez nem fordulhat elő a magyar határon, de az sem, hogy beállunk a sorba és mi is a nagy népvándorló-korridor néma logisztikai szervezőivé válunk, miközben bepelenkázzuk a nagy magyar Leviatánt, aki saját állampolgáraival egyébként oly határozottan tud intézkedni, megvonni, adni, félretenni, felemelni, vagy bírságolni, büntetni.

Szeptember 15-ig törvényi felhatalmazás hiányában, majd utána horvát kényszerre, de megszakítás nélkül, folyamatosan, és immár tízezerszám felelünk Európa nyugati »hátországainak« feltöltéséért. És ez a történelmi felelősségünk még akkor is fennáll, ha ők Angela Merkel szelfijeivel vigadva szaladnak vesztükbe, és még inkább fennáll, ha tudva tudjuk, hogy a nagy befogadó országoknak csak a politikai elitje nagy befogadó, mert népeik egyenesen rettegnek a muszlim népvándorló tömegek zavartalan, ámde illegális bevándorlásától.

Ebből a népvándoroltatásból mihamarabb ki kell lépnie a magyar kormánynak, és Magyarországnak. (...)

A horvát-magyar határzár felépülése után nem lehet, mert nincs már több lehetőség a magyar mundér megvédésére abban az értelemben, hogy ne legyünk részesei utaztatással Európa muszlim népvándorlókkal való feltöltésének.

Az ugyanis nem megy, hogy Görögországtól felfelé mindenkinek van valami részigazsága arra, hogy miért veheti totálisan semmibe az európai jogszabályokat, miközben a legfőbb ok arra, hogy miért mindenki az áteresztés, beengedés politikáját járja, nem más, mint: a gyengeség.

A szuverén képtelensége arra, hogy az történjen a saját határain, amit ő akar, és ne az, amit a minden nemzeti és nemzetközi jogot megsértő százezrek akarnak, csoportosan és külön-külön.

Ez elfogadhatatlan!

Propaganda ide, propaganda oda: eddig mi is láncszem voltunk a sorban.

Erkölcsi, morális, nemzet- és Európa-védő pozíciónk egy esetben lehet csak hiteles, ha Magyarországon egyetlen személy sem tud továbbmenni állami segítséggel illegális Magyarországra lépés után Nyugat-Európába. Nincs más lehetőség. (...)

A magyar-horvát kerítés felépülte után a magyar stratégiai gondolkodás alapja csakis az lehet, hogy megteremtse, mondhatni visszaállítsa azt a morális és jogi alapállását Magyarországnak és a kormánynak, hogy mi a magyar és az Európai jog oldalán állunk, és ezt mind a magunk, mind Európa javára mindenáron be fogjuk tartani. És a magyar kormány egyetlen elfogadható magatartást ismer csak el az Unió országainak részéről, azt, hogy ők is minden körülmények között e törvények betartatását követelik meg Európa határain. (...)

Az ENSZ-közgyűlés felemássága, de legalábbis nyílt nagypolitikai játszmái a muszlim európai honfoglalás ügyében, csak újra meggyőzhette a magyar kormányt: a napi migránsáradat kezelésében mindenki csak magára számíthat, és mindenki csak a maga ereje és politikai viszonyrendszere közepette, csak a maga végső megoldását tűzheti ki célul, mert a világ nem fogja megoldani problémáját.”

(A teljes írás a Demokrata aktuális számában olvasható.)