„Az FPÖ-t ezúttal a közvélemény-kutatók felülmérték. Vélhetően többen vagánykodtak hangosan az FPÖ-re szavazás gondolatával, mint ahányan aztán a szavazófülkében behúzták Strachéra az ikszet. Józanul ugyanis senki sem gondolhatta komolyan, hogy egy Heinz-Christian Strache kaliberű ember – aki nem is egy Jörg Haider azért – képes lenne elvezetni Bécset. Orbáni szólamai pedig legfeljebb csak a keménymagjának tetszhettek.
A választások azt is megmutatták, hogy hiába szárnyal országosan is ma az FPÖ – Ausztriában nem lesz FPÖ-s kancellár. Ausztriában mindig is volt vagy harmincszázaléknyi potenciális náci szavazó; ennek különféle történelmi és szociokulturális okai vannak. A vasárnapi bécsi választásoknak éppen az volt tétjük, hogy sikerül-e az FPÖ-nek kitörnie a saját táborából. És láthatóan ez nem sikerült nekik. Semmiféle fej-fej melletti küzdelem nem lett végül, a szocik vagy tíz százalékot rávertek Strachéra, aki összesen öt százalékkal kapott többet, mint öt éve.
És hasonló a helyzet egész Ausztriában: a harmincszázaléknyi náci táboron nem tud túlnőni az FPÖ, így a szocdemek országosan is meg tudják majd tartani a hatalmat.
És ez így van rendjén. Miért is kéne a világ legélhetőbb fővárosában és Európa egyik leggazdagabb jóléti államában vezetőt váltani?
Nem a magyar út tehát Európa jövője: Ausztriában, de mindenütt másutt hiába növekszenek az FPÖ-szerü pártok, hatalomra csak Magyarországon tudtak jutni.”