„A PÖCS lényege ugyanis, hogy a tanár elé kvázi tükröt tartanak, megnézik két óráját, a vázlatait, amelyek alapján tanít, s még a szülőket is meghallgatják, hogy ők elégedettek-e azzal, ami a gyermekükkel az iskolában történik. Ami a normális fölött van, az már maga a központilag megrendelt tudományosság, a 77 szempont, ami alapján a tanár magát is értékeli, a tükröt fényezve, nem a személyét. Ja és az, hogy a pedagógustársak is jól megmondják majd a másikról a véleményüket, aztán a tanáriban békében és barátságban elfelezik az otthonról hozott ebédjüket.
Tényleg sokkal, de sokkal fontosabb dolog etikailag kikezdhetetlen, BECS-en és PÖCS-ön megrostált pedagógusokkal foglalkozni, mint azzal, hogy a PISA-felmérésben a digitális szövegértés terén lettek a magyar diákok Európán belül az utolsók. Kukkot sem értünk lassan a világból, amely pedig a jövőnket jelenti. Czunyiné a PÖCS-öt »a fantázia szüleményének« tartja. Legyen az. De akkor a PISA- eredmény meg a jelen oktatásunk szükségszerűen torz szüleménye.”