Mai. Magyar. Krimi. Benne a Mandinerrel − Kondor Vilmos új könyvéről

„Mai. Magyar. Krimi.” – ezzel a szikár szlogennel reklámozza a Libri Kondor Vilmos új, A bűntől keletre című regényét, amely ennek megfelelően egy napjainkban játszódó krimi. Fontos dolog ez, nem sok ilyen van. Varga Bálint fiktív és valódi magánnyomozókról szóló könyvében (Magándetektívek. Agave Könyvek, 2005) összesen egy regénnyel kapcsolatban állapította meg, hogy esetében kortárs magyar krimiről beszélhetünk. Ez Tar Sándor Szürke galamb című, nagyon lehangoló, mégis remek könyve volt egyébként. Azóta biztosan született már pár kortárs környezetben játszódó magyar krimi, de az ingerküszöbömet valahogy nem ütötték át.

Kondor Vilmos természetesen átütötte az ingerküszöbömet. A szerző öt regényt és egy novelláskötetet magában foglaló, időben 1936-tól 1956-ig ívelő Bűnös Budapest-sorozata olyan volt a zsáner hazai történetében, mintha egy évek óta lakatlan lakásban hirtelen kinyitnánk az összes ablakot. Kondor megmutatta, hogy igenis lehet magyar környezetben, magyar témákra felfűzve iszonyatosan jó krimiket írni. Csináltam is a rejtőzködő szerzővel egy interjút még 2012-ben, amikor megkérdeztem: el tud képzelni magyar krimit kortárs környezetben?

Kondor a következőt válaszolta: „El, de megírni már nem tudnám, és kedvem sem lenne hozzá. Biztosan meg lehet írni a mai magyar valóságot, meg az érdekes bűneseteket. Ha valakinek sikerül, biztosan elolvasom a végeredményt. Igaz, egyszer megírtam egy kortárs környezetben játszódó regény szinopszisát, de aztán úgy döntöttem, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni”. Még szerencse, hogy most, három évvel később végül másképp döntött.

Innentől moderáltan spoileresek leszünk.

2015-ben járunk, Magyarországot egy nyugatbarát, EU-párti polgári kormánykoalíció kormányozza, melynek nincsenek igazán ellenfelei: van egy gyönge, bénult baloldal és egy hangos, de szintén nem túl izmos szélsőjobb. A miniszterelnök (aki Orbán Viktor helyett talán inkább Simicska Lajosra emlékeztet, mint azt egy molyos értékelő helyesen megjegyezte) éppen születésnapját ünnepli egy budai étteremben, amikor váratlanul belefejel egy tányér minestrone levesbe és elhalálozik. Az ügyben nyomozó csapat tagja lesz Ferenczy nyomozó, aki nem igazán elégedett a kormány és a szakszolgálatok magyarázatával, miszerint egy szélsőséges szervezet tagjai követtek el merényletet a miniszterelnök ellen. Az alkoholista és gyógyszerfüggő Ferenczy rálel egy nyomra, s miközben az ország már a tettesek elfogását ünnepli, vidékre utazik, hogy kinyomozza az ügyet. Nyomában pedig ott vannak a titkosügynökök.

Kezdjük a világgal: Kondor kissé alternatív Magyarországának politikai élete olyan érzést nyújt, mint amikor a külföldi sajtó ír hazai ügyekről: kicsit egyszerűsíti a valódi helyzetet, kevésbé jönnek ki benne konfliktusok, motivációk. A regényben ez nem baj, nem politikai thrillert olvasunk: az áthallásokat pedig teljesen le lehet venni. Hozzájön még ehhez az is, hogy egy ponton Ferenczy gondolatban megjegyzi: ha a regénybeli miniszterelnök nem nyugatbarát lett volna, hanem a keleti nyitás híve, akkor is ugyanennyi híve lett volna. Az ügy megoldása szempontjából fontos, így nem áruljuk el részletesen, de egy, az elmúlt évben jelentős ügy is szerepet kapott a regényben.

A politikán túllépve Kondor ismét remek képet ad Budapestről: ritka és nagyon jó élmény, hogy a helyszíneket tényleg el tudom képzelni. Ott zötykölődünk Ferenczyvel az életveszélyes hármas metrón, jövünk fel vele a mozgólépcsőn a Klinikáknál vagy az Árpád hídnál, ott iszunk vele a nyolcadik kerületi romkocsmában, keresgélünk a Szabó Ervinben vagy eszünk a terézvárosi kifőzdében. Ugyanígy működnek a veszprémi helyszínek, vagy a vége felé a falusiak, amiről egy az egyben a VS múltkori, reménytelen helyzetben tengődő falvakat bemutató anyaga jutott eszembe. Egész egyszerűen jó érzés tényleg tudni, hogy hol vannak a szereplők, Kondor pedig igazán jó partner ebben.

Ferenczy egészen remek karakter lett, Hammett-i értelemben vett kemény nyomozó, eleinte még a rendőrség kötelékében, aztán a szó legszorosabb értelmében magánnyomozóként: az hajtja előre, hogy felgöngyölítse az ügyet, amíg ki nem derül a nagybetűs Igazság. Nem állíthatja meg semmi: hiába van egyedül a világ ellen, hiába szól ellene minden odds: megy előre, kérdez, utánajár, menekül, ha kell, és visszaüt, ha úgy hozza a sors.

Emellett pedig alkoholista és gyógyszerfüggő. Az egész sztorit belengő piaszagról, az ezzel kapcsolatos fejlődési történetről egy sűrített, Lawrence Block-féle Matthew Scudder jutott eszembe. Az egyetlen igazán homályos pont is ehhez a vonalhoz kapcsolódik: számomra nem volt világos, hogy akkor, amikor már közel a megoldás, mi értelme volt iszonyatosan bedrogozni szegény Ferenczyt. Az értelmét második olvasásra sem látom, viszont az azt követő remek párbeszédek a képzelt arccal egészen remekre sikerültek.

Apropó, párbeszédek. Most már biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebb történelmi környezetbe életszerű párbeszédet írni, mint egy kortárs regénybe. Míg a Budapest-sorozatnál sosem merült fel bennem, hogy tényleg beszél-e így valaki, most volt pár pont, pár kifejezés ahol ez megfordult bennem. Ettől a néhány kivételtől eltekintve a szöveg megfelelően hozza a szerzőtől megszokott minőséget.

Nem maradt más hátra, mint magának a feloldásnak az értékelése. Sok karakterre nem gyanakodhatunk a regényben, nem egy Agatha Christie-féle fejtörőről van szó. Egy ponton, legkésőbb a regény harmadik harmadában teljesen egyértelművé válik, ki lehetett a gyilkos, aztán nagyon hamar azt is össze lehet rakni, hogy miért. Annyit árulok csak el, hogy nem voltam csalódott: mind az ügy megfejtése, mind az erkölcsi igazságtétel teljesen kielégítő, az utolsó oldalak pedig kellőléppen izgalmasak − a regény pedig végül pont ott ér véget, ahol véget kell érnie. A regény vége felé még a Mandiner is előkerül.

A félbehagyott (?) Szent Korona-sorozat vontatottsága után Kondor Vilmos újra izgalmas könyvvel jelentkezett, ami végre egy rendesen megírt, rendesen átgondolt magyar krimi. Még sok ilyet szeretnék látni, akár Kondortól, akár mástól.

Utóirat: Az viszont nem derült ki számomra, hogy a cím mire vonatkozik. Ha erre van valakinek ötlete a kötet elovlasása után, szívesen fogadom a tippeket az impresszumban megadott email-címen.

Kondor Vilmos: A bűntől keletre

Libri, 2015.