Jól fizet a nőgyűlölet, főleg ha a főnök is tehetségtelen

A gyűlöletdiskurzusokkal operáló, közepesen tehetségtelen, teljesítmény nélküli, alkalmatlan vagy akár kifejezetten irreleváns embereknek olyan piaci szerepet kell találniuk, amit az ő igen szerény szakmai teljesítményükkel is jól el tudnak látni. Ebben a helyzetben  így evidensen adja magát a talpnyalás, és a döntési pozícióban lévőket helyükön tartó igazságtalanságok hangos dicsőítése. Ezért olyan jó buli nőt, menekülőt és bevándorlót, cigányt, meleget vagy transzokat utálni. Ez afféle piaci »rövidebb út«, amivel a súlyosan kontraszelektált médiában a legtehetségtelenebb és legméltatlanabb szerkesztők és rovatvezetők kebelébe be lehet kéredzkedni. Mert ha egy szerkesztő kontraproduktív, a középszerűeket és a simulékonyakat jutalmazó rendszerben került felülre, annak a pozíciója megerősítéséhez bizony hasonlóakat kell maga alá gyűjtenie.

Ezt hívhatjuk osztályárulásnak, sztrájktörésnek, törleszkedésnek. Az oka végül is ugyanaz: emberek nem tudnak érvényesülni egy igazságtalan rendszerben, ezért különutakat választanak az egyéni boldogulásukhoz. Az egyetlen módja, hogy ennek elejét vegyük, a szakmai tisztességesség volna.”