Félelem, reszketés, Bíborhegy?

„Volt egy jó koncepció, hibátlan, előre megtervezett állójelenetekkel, berakták a színészeket, de elfelejtettek mindennek igazán értelmet adni. Olyan, mint egy képregény, ahol minden mozzanatot meg szeretnének rajzolni. Ez egyrészt lehetetlen vállalkozás, másrészt teljesen felesleges is. (Viszont, ha kiadnák képregényben, biztos megvenném, mert úgy tuti működne.) Ennek ellenére a látványvilág olyannyira magába húzott, hogy tőlem szokatlan módon eszembe sem jutott az előadás alatt sem inni, sem enni, és két tábla kedélyjavító csoki kellett hozzá, hogy leüljek cikket írni. Mert ami jó benne, az igazán hatásosra sikeredett, és lehet, hogy a mai időjárás miatt is, de a gótikus sötétség érzését hozza magával a film, ami rátelepedik az agyadra. Összességében azt javaslom, mindenképpen nézzétek meg a logikai bakik, és a kiszámítható és elhanyagolható történet ellenére is, mert gyönyörű a film, és öröm nézni a színészeket. Del Toro fanoknak, és a filléres horrorsztori rajongóknak kötelező! Ha pedig valaki megfejti nekem, hogy a gonosz anyuka szellem honnan tudja, hogy óvakodjon a még gyermek Edith a Bíborhegytől, az kap egy puszit.”