„A büntetőjog területén az unió több mint egy évtizede hoz ugyan különböző intézkedéseket, ugyanakkor érdemben először 2010 márciusában Viviane Reding, az Európai Unió jogérvényesülésért felelős akkori biztosa körvonalazta a büntetőjogi politika kiegyensúlyozott és koherens megközelítésének szükségességét, és bejelentette azon szándékát, hogy lépéseket tesz ezen a területen. Az uniós büntetőpolitika létrehozása című közleménnyel a bizottság abban a hitben volt, hogy teljesítette az ígéretét, és figyelembe vette a gyakorló jogászok és tudományos körök felhívását az uniós szintű büntetőjog koherensebb megközelítése iránt, amint azt a 2009-es Manifesto on EU Criminal Policy (az Európai Unió büntetőpolitikájáról szóló manifesztum) megfogalmazói kifejezték. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy 2010-ig gyakorlatilag az Európai Uniónak nemhogy terrorizmusellenes, de kiforrott büntetőpolitikája sem volt.
Ami az új büntetőjogi irányvonalat illeti, az sem túl biztató. Az EU büntetőpolitikájának a teljesség igénye nélkül az alábbi alappillérei lennének hivatottak megvédeni az unió állampolgárait. 1. A büntetőjogi intézkedést mindig csak végső eszközként lehet alkalmazni. 2. A büntetőjogi szankciókat csak a különösen súlyos bűncselekmények esetére kell fenntartani. 3. A büntetőjogi intézkedések igen kényesek az alapvető jogok szempontjából: az új jogszabályok megkövetelik az Európai Unió alapjogi chartájában és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben biztosított alapvető jogok szigorú tiszteletben tartását.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy nemcsak a magyar joggyakorlat, de sokkal inkább az uniós szemlélet radikális változására van szükség, hogy ne legyünk teljes mértékben kiszolgáltatva a radikális terrorista szervezeteknek. Földi László szerint háború van az Iszlám Állam és Európa között, erre a harcra azonban az unió szemlátomást nincs felkészülve, gyenge és sebezhető. Nincs tehát más megoldás, egy felelős kormányzatnak ki kell feszítenie a tagállami hatásköröket, hogy megvédhesse az országa határait és a lakosságot. Jogalkotási szempontból pedig megfontolandó, hogy szükséges-e a vonatkozó jogszabályi háttér fokozott centralizálása, esetleg cizellálása. Mert az alaptörvény szerint – ha az EU nem is – Magyarország védelmezi állampolgárait.”