„A gépek olyasmiket kezdenek létrehozni, amelyekről azt hisszük, hogy sokkal inkább az alkotó ember világához tartoznak. Algoritmusok ma már kreatívan értelmezheti át például a Mona Lisát. Kedvenc adatalapú appjaim, a Google Maps, a Foursquare vagy a Dark Sky máris megváltoztatták a felhasználók viselkedését.
Az adattudomány és a gépi intelligencia azért ígéretes, mert adott hozzájuk a számítási kapacitás, és tudjuk, mit tegyünk a rendelkezésünkre álló adatokkal, ráadásul egyre több adathoz férünk hozzá.
Egyik munkámnál a Hadoop klaszteren változtattunk, és eldöntöttük, hogy az interneten található legcukibb állattal teszteljük. Kiderült, hogy a legkomolytalanabb kérdés megválaszolására is többórányi számítási idő és petabájtnyi adat kell. Az adatokkal való játszadozás lehetősége viszont nagyon fontos. Így találtunk rá egy kickstarteres LED-lámpára, amelyet 'diszkókutyák' ruhájához találtak ki. Okostelefonnal irányított kutyamellényről volt szó.
Amikor sok nevetséges dolgot látunk, rögtön tudjuk, hogy ez azért van, mert mindenki használhatja a technológiát. Ha viszont újat, esetleg meghökkentően újat akarunk alkotni, mindig figyelembe kell venni a nem tervezett és előre nem látható következményeket. Egy példa: a Sony 1999-ben kezdte el gyártani és értékesíteni az Aibo robotkutyát. Nemrég leállították a technikai támogatást, tehát, ha valakinek meghibásodik a kutyája, viszont szeretné még használni, nincs rá lehetősége. Aibo-tulajdonosok komoly temetéseket rendeztek kedvenceiknek. Sokkal gyakrabban, mint gondolnánk."