„Ennek alapján az a veszély fenyeget, hogy a vidék-Magyarország termőföldjeit a Fidesz, az ott élő embereket pedig a Jobbik »viszi el«. Én most ezt tartom a legnagyobb küszöbön álló problémának.
A demokrácia alapelveinek kell a kiindulópontnak lennie, s ennyi elmélet elég is. A többi szervezés kérdése. Annak a gyakorlati megvalósításáról van szó, hogy miként lehet a társadalomban keletkezett törésvonalakat eltüntetni és az ideológiai zavart felszámolni. Akkor lehetne ténylegesen előbbre jutni, ha a pártszervezés hagyományos eszköze, a személyes kapcsolat-felvétel létrejönne. Ha ez megvalósul, viszonylag könnyen meggyőzhetőek az emberek, mert a pártokhoz kötődő identitás-tudat – leszámítva a szélsőségesek és a fanatikusok szűk körét – alapvetően gyenge.
Mégis itt vérzik el, ezen a pénz- és munkaigényes területen a megvalósítás, a tényleges politikai tevékenység, amit Habermas »akaratképzésnek« nevez. E nélkül mondhatunk, írhatunk, gondolhatunk bármit, ha nem tudjuk megszervezni magukat, nem sokat számítunk. És – valljuk meg – e nélkül nem is nagyon lehet ránk számítani.”