Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja

„Ami hiányzott ebből a részből nekem, az a sok hulla. Mármint nem olyan értelemben, mert volt itt halál bőven, hanem mivel John már nem lakik otthon (és mivel az anyja sem él már), nem volt bebalzsamozás meg hullaház, és egy kicsit morbid módon (amit egyáltalán nem tartok furcsának) imádtam ezeket a részeket az előző trilógiából, most meg érthető módon kimaradtak. Megvizsgálták a holttesteket, de az közel sem ugyanaz, és messzire nem annyira részletes. És az sem derült ki, hogyan is került pontosan John az FBI-hoz. Volt rá utalás az előző kötet végén, de részleteiben nem ismertük meg a dolgot. Akkor most abbahagyta a sulit? Egyáltalán nem is akar továbbtanulni, vagy mi? Szóval van egy kis hézag a két könyv között, de elhanyagolható részletek.

Összességében ez a kötet is nagyon-nagyon jó. Nem ér az előző trilógia nyomába, de csak egy hajszálnyival marad le tőle, plusz én lennék a legboldogabb ember, ha ez lenne a legrosszabb könyv, amit valaha olvastam. Ettől függetlenül, aki imádta az előzőeket, azoknak feltétlenül ajánlom ezt a részt is. A borító megint zseniálisra sikerült, és már most várom a folytatást. Az előzőből kiindulva, az még jobb lesz.”