„Miközben a menekültválság eseményei és az ahhoz kapcsolódó, többszintű politikai huzakodás minden egyéb európai történést háttérbe szorítanak vagy eljelentéktelenítenek, Lenaerts elnöki kinevezése az Európai Unió elmúlt hónapjainak egyik legfontosabb eseménye. Az igen határozott elképzelésekkel rendelkező új elnök kifejezetten karizmatikus személye minden bizonnyal jelentős hatás fog gyakorolni hosszabb távon a bíróság működésére és ítélkezési gyakorlatára. (...)
Hangsúlyozni kell, hogy az új elnök nem kizárólag egy karrier-bíró, aki a kemény munkával eltöltött évtizedek után eljutott a csúcsra, a bírósági elnök pozíciójába. Lenaerts egyúttal e három évtized során folyamatosan professzorként tanította az Európai Unió alkotmányjogát a Leuveni Katolikus Egyetemen, illetve számos fontos és sokat idézett kötetet és tanulmányt publikált az Európai Unió alkotmányos kérdéseiről. Tudományos életművéből kiemelkednek a több kiadást megélt, Pieter van Nuffellel közösen írt, rendkívül részletes holland és angol nyelvű európajogi kézikönyvek, melyek különféle változataiból már generációk tanulták Belgiumban és Európában az Európai Unió jogát. A legrangosabb európai és amerikai folyóiratokban megjelent publikációi két csomópont köré rendeződnek: egyrészt Lenaerts sokat foglalkozott az Európai Unió föderális jellegével, és azzal a kérdéssel, hogy az Unió közjogi struktúrája mennyire hasonlítható a szövetségi államok – pl. az Egyesült Államok – berendezkedéséhez; másrészt az európai unió joga által az egyéneknek és jogi személyeknek kínált jogvédelem problémái is kutatásai középpontjában álltak.
Összegezve, a bíróság új elnökének hatalmas bírói tapasztalata mellett a tudományos munkássága is jelentős, továbbá tisztán látszik, hogy kiérlelt víziója van arról, hogy az Európai Unió jogrendjének hogyan kell működnie. Szemében e jogrend alapvetően föderális természetű és működésének egy kulcsmozzanata a lehető legszélesebb körű jogállami jogvédelem biztosítása a polgárok és jogi személyek számára. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az Európai Bíróság tevékenységét alkotmánybírósági tevékenység irányba fogja elmozdítani elődjével ellentétben, aki a legfelsőbb bírósági attitűdöt preferálta.”