Miért ijedtem volna meg? Azt hittem, jóval többen pályáznak. Anger dolgozott itt, kitűnő színésznek tartom. Mások is kikérték az anyagot, volt, aki azt mondta, az áldásom nélkül nem lesz itt igazgató, például Vasvári Csaba. Tavaly novemberben pedig felhívott Balikó Tamás, hogy az igazgatói pályázat miatt akar velem találkozni. Megbeszéltünk hétfőre egy randevút, de szombaton – tragikus hirtelenséggel – meghalt.
Miért a színésznő mellett rakta le a voksát? Megannyi más kollégájának a nevét is lehetett hallani, például Szervét Tiborét és Rudolf Péterét is.
Sokszor gondoltam arra, ha nálam fiatalabb rendező jött hozzánk: ő lehetne az utódom. Nem szívesen mondanék neveket, mert inkább csalódások voltak. Adélt körülbelül egy éve kérdeztem meg, gondol-e az igazgatásra. És gondolt. Korábban voltak más variációk is, Szervét Tibi például előjött ezzel az ötlettel 2-3 éve, de átszerződött a Tháliába. Nem beszéltünk róla többet. Rudolf Péterrel – aki jó barátom – hosszan tárgyaltunk, ő maga bizonytalankodott. Aztán döntött, hogy mégsem akarja. Adél huszonkét éve társulati tag, gondolkodó művész. Mindig ő képviselte velem szemben a társulatot. Kicsit számonkérően, de a színház érdekében, rendszerint mély művészi meggondolásból. Komoly pályázatot írt, segítettek neki a kollégák gazdaságilag és a kommunikációs részben. Nagyon imponál, hogy szeretne egy másik játszóhelyet is a Radnótinak. Én is próbáltam, de nem sikerült. Igen, ez az amit mondtam: elapadt a harciasság.”