„Pont mi fogjuk számon kérni, hogy miért vágynak bizonyos emberek gazdaságilag jobb életfeltételekre, mikor mi gyarmatosítottuk, használtuk ki őket, s mi magunk is állandóan a gazdagabb élet megteremtése körül tevékenykedünk? A mi nyugati civilizációnk pénzimádóbb mindegyik más civilizációnál, s épp azért, mert szekularizáltabb, és mert fogyasztói. Az iszlám ideológiailag épp ezért ítéli el a Nyugatot, a mérsékeltebbje épp úgy, mint a szélsőségesebb. Az Iszlám Állam újítása épp abban van, hogy látszólag elítéli a Nyugatot, de valójában él az eszközeivel.
A migráció a jobb élet irányába tart, ez evidencia, s ezért aztán ha nem volna háború is számítani lehetne az új modern népvándorlásokra. A globalizált és mediatizált világ ugyanis rendelkezik a valódi különbségek megmutatásának képességével, a távolságok pedig a közlekedés miatt egyre kisebbek. Konkrétan csak annyi az újdonság, hogy mindenkinek módja van pontos ismereteket szerezni a világ egyenlőtlenségéről, és ez erősebb szívó hatást hoz létre, mint bármikor a korábbiakban a történelem során.
Egyszerre látja tehát az ember a globális világ népeinek keveredési mechanizmusait, amely csak akkor állna le, ha nem volnának nagy életszínvonalbeli különbségek, és egyszerre indulnak el olyan mechanizmusok, melyeket szintén nem igen látott még a történelem, nevezetesen a terrorizmusból kinövő államiságot. A kalifátus megalakítása sokakat elvándorlásra késztet, a legitimitás hiány és a politikailag bizonytalan állapotok szintén lökik a népességet, a gazdasági különbségek pedig szívó hatást fejtenek ki.
A Nyugat számára az Iszlám Állam nem azért veszélyes, mert menekültek áradatát zúdítja ránk, ennek inkább csak a vészcsengőnek kellene lennie, hanem mert egy nem demokratikus struktúra sikerét mutatja meg, amely terjeszkedni akar. Nem megoldás, hogy szétbombázzuk, és visszajuttatjuk a térséget az un. proxy háborúkba, melyből az Iszlám Állam épp kiemelte, de az sem, hogy csak nézzük, ahogy az iszlamista főnix szárnyra kap.”