Tony Abbott, az „őrült szerzetes” (2014)

„Találós kérdés: erőszakos, elvtelen populistának tartják, aki ide-oda változtatja a véleményét, ugyanakkor ráerőszakolná vallásos nézeteit az emberekre, és nincs választási programja; Oxfordban tanult politikai filozófiát, miniszterelnöki hivatalba lépése előtt pedig egymillió új munkahelyet ígért és előszeretettel kampányolt a lányaival, majd hatalmas győzelmet aratott a választásokon – ki ő? (...)

»Túlságosan jobbos«, »túl keményvonalas«, »az egyik legradikálisabb jobboldali konzervatív vezér, akit a Liberális Párt kitermelt magából« – mint a fentieket idéző Waleed Aly írja:2 Tony Abbott az az ember, akinek ellenfelei meggyőződése szerint sosem szabadott volna Ausztrália miniszterelnökévé válnia. Talán nem csak nekem jut eszembe minderről Margaret Thatcher, Ronald Reagan és II. János Pál, akikről John O’Sullivan, a brit miniszterelnök volt tanácsadója (jelenleg a budapesti Danube Institute vezetője) írta, hogy »Wojtyła túl katolikus, Thatcher túl konzervatív, Reagan túl amerikai volt a maga korában«, és ezért senki nem várta, hogy középkáderből elsőszámú vezetők lesznek. 

Tony Abbott az ausztrál baloldal publicistái szerint hiperkatolikus, túlságosan agresszív, homofób, szexista, nőgyűlölő és bevándorlásellenes populista, aki a saját vallási nézeteit akarja ráerőltetni az emberekre, ráadásul elköveti azt az eretnekséget, hogy szkeptikus a globális felmelegedést illetően. Julia Gillard volt munkáspárti miniszterelnöknő szerint Abbott »kitiltaná a nők hangját a politikai életből«. Abbott a múlt embere, aki visszafordítaná a fejlődés szekerét. Rendben, de ha egyszer valaki rá akarja erőltetni saját (retrográd) nézeteit az emberekre, az hogy lehet ugyanakkor populista is? (...)

»Nem feltétlenül szeretnénk olyan kormányt, ami kevesebbet tesz az emberekért, de biztosan szeretnénk, hogy az embereknek legyen lehetősége többet tenni magukért, mert ez az az út, amivel erősebb közösségek épülhetnek. Az a közösség, amely több időt és pénzt költ a helyi kórházra vagy iskolára, annak több lesz a társadalmi tőkéje és erősebb a szociális szerkezete, mint annak, amelyik nem így tesz.« Abbott pár szóra egyszerűsítette a kampányt: „Vessünk véget a költekezésnek, fizessük vissza a hiányt, állítsuk meg az új adókat és állítsuk meg a csónakokat.« (...)

A Koalíció másik nagy ígérete az illegális bevándorlók elleni keményebb fellépés volt. A White Australia irányelvét, amely szerint európaiakat igen, de ázsiaiakat nem engedtek be az országba, a hetvenes években a Liberal Party szüntette meg. A bennszülöttek jogaiért rendszerint kiálló Abbott többször le is szögezi, hogy nincs ellenére az etnikailag multikulturális Ausztrália – ez ügyben a királyságért harcoló időkből változott az álláspontja, amikor számos, nem ausztrál monarchistával dolgozott együtt –, hiszen ahogy az Egyesült Államokat is, Ausztráliát is bevándorlók hozták létre. És a bevándorlók nem romba dönteni akarják az ausztrál társadalmat, hanem csatlakozni hozzá.76 Az illegális módon érkezők és a partmenti csempészet és feketekereskedelem ellen ugyanakkor keményen fel kíván lépni. Ez a »konzervatív multikulturalizmus«: »talán kozmopolitábbak leszünk, mint valaha, de kevésbé multikulturálisak, mivel nagyobb hangsúly lesz az egységen, mint a különbségen« – írja az egyébként pluralizmuspárti Abbott. »A csónakokat« mindazonáltal vissza kell fordítani, »az együttérzés morális hiábavalóság«, »invázió alatt a nemzet« – az ausztrálok 66 százaléka egyetértett vele.”