Mindenki mindenki ellen?

„Nem tudni pontosan, ki menekül szíriai háborús zónából. Nem tudni, miért pont most kelnek útra tízezrek Afganisztánból, ahol évtizedek óta nincs béke. Miért most kerekedtek fel a rég anarchiába süllyedt Szomáliából, Etiópiából, Eritreiából, (Dél-) Szudánból? Irakban és Líbiában hosszú évek óta tart a polgárháború, minek tulajdonítható, hogy csak idén indult el a tömeges emberáradat Európa felé? Számolatlanul jönnek Afrika legnépesebb országából, Nigériából, Közép-Afrikából, Maliból és Kongóból. Hol a vége? Ha Európa határai nem védhetők egy világos és tiszta rend szerint, akkor milyen alapon dönthető el, ki befogadható és ki nem az? Mert mindenkit nem lehet beengedni, hiába is szajkózza ezt a felelősség nélküli, tengerentúlról irányított balliberális média. (Barack Obama amerikai elnök nemrég nagylelkűen jelezte, hogy a jövő évben készek akár tízezer szíriai menekültet is beengedni – a hét és fél millió otthontalanná vált szír közül...)

Ha nincs Európának közös menekültpolitikája, ha nem lehet tisztán látni, kinek jár menekültstátus, akkor holnap még távolabbról is elindulhatnak a még szegényebb sorsúak, akiknek a közös (nem létező) európai értékekre és a humanitárius szempontokra hivatkozva elvileg otthont kellene adni. Csakhogy a magyar és az európai társadalom terhelhetőképessége véges, a más kultúrából érkezettek esetében pedig még a harmadik generációnál is látjuk a beilleszkedés lehetetlenségét. Az összeurópai konszenzusnak nincs alternatívája – akármilyen mély ideológiai és erkölcsi válsággal küszködik is az unió. A nemzetközi béketeremtő szervezetek bénultak (mint mindig), a világ vezető hatalmának mintha nem állna érdekében az európai rendezés. Ma már az európai öngyilkosság elleni önvédelem a tét, aki ezt megérti, tudja, hogy egyetlen nap sem maradt a tétlenségre.”