Oroszország és a szíriai válság

„Az azonban továbbra sem világos, hogy ez milyen formában és kik ellen történik majd meg. Az sem teljesen világos, hogy mindezt miért is teszi. Az azonban kétségtelen, hogy a Kreml álláspontja következetes. Moszkva a válság kialakulásának kezdetétől a kormányerőket támogatja. Ennek több oka is van. Egyrészt az, hogy a közel- és közép-keleti térségben – Iránon kívül – az Aszad-rendszer maradt az egyetlen Oroszországgal szövetséges hatalom.

Másrészt itt található Moszkva egyetlen FÁK-térségen kívüli katonai támaszpontja. Miután Putyin első elnöksége idején Oroszország bezárta kubai és vietnami bázisait, a tartuszi kikötő maradt meg egyedül az egykori szovjet belső periférián túli támaszpontként. Jelentősége a Szovjetunió felbomlását követően hosszú időn át meglehetősen csekély volt, ám párhuzamosan azzal, ahogy Moszkva fokozni kezdte földközi-tengeri aktivitását, újra fontossá vált. A Kreml nyilván úgy gondolja, hogy a támaszpont használata csak addig biztosított, ameddig az Aszad-rendszer fennáll.

Mégsem valószínű, hogy e két ok elég lett volna ahhoz, hogy Oroszország ilyen kockázatos manőverre – esetleges katonai beavatkozásra – szánja el magát. Ehhez alighanem két további körülmény meglétére is szükség volt. Egyrészt arra az erős orosz meggyőződésre, hogy az Aszad-rendszer fennállása biztosítja leginkább a Szíriától nem túl távol eső kaukázusi térség stabilitását. A Kreml úgy látja, hogy a rezsim összeomlása az eddigieknél is kaotikusabb helyzetet teremtene, már csak azért is, mert Moszkva szerint Aszad mérsékelt ellenzéke nem elég erős ahhoz, hogy stabilizálni tudja a helyzetet, és az ország nagy részét a felügyelete alá vonja.”