A New York Times esete a menekültholokauszttal

A menekültválság egyik újabb mellékjelensége, ahogy az amúgy is rossz sajtójú Magyarországot jobbról-balról pofozzák a nemzetközi médiában. Mindezt nagyon sokszor úgy, hogy szó sem esik arról: a meglévő hazai, nemzetközi és uniós jogot próbálja alkalmazni hazánk a menekülthullám kontroll alatt tartására, miközben az internacionális politikai és médiaelit a van sapka-nincs sapka játszmát próbálja űzni velünk.

A minden mértéket elvesztett Magyarország-csicskáztatás egyik különösen aljas példáját szállította a New York Times, annak is a varsói tudósítója, Rick Lyman, akinek pár nappal ezelőtti cikke tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint a mostani menekültválság és a holokauszt egymáshoz hasonlításáról. Az ordítóan féloldalas cikkben a tények, a háttér, az egymásnak ütköző nézőpontok és viták ismertetése helyett inkább a világháborús és holokausztos utalások hemzsegnek. Az NYT-cikkének ékköve az a bekezdés, amiben Frölich Róbert magyar országos főrabbi az egy betűre jutó csúsztatások és riogatások ritka súlyos példáját produkálja.

„Szörnyű volt látni azokat a képeket, amikor a rendőrség számokat írt fel az emberek karjaira” − mondta Frölich Róbert, Magyarország főrabbija. „Ez Auschwitzra emlékeztetett engem. És aztán embereket feltenni a vonatokra fegyveres őrökkel, hogy táborba vigyék és bezárják őket? Természetesen a holokauszt visszhangjai ezek” − idézi a New York Times Frölichet.

Nézzük röviden az állításait.

Hogy a rendőrség számokat ír fel a migránsok karjaira? Az történt, hogy Csehországban egy pályaudvaron filctollal felírtak számokat az ott sorakozó migránsokra. Hogy miért? Hogy valahogy azonosítani tudják a papírok nélküli migránsokat és hogy egyben tudják tartani a kisgyerekes családokat. Az embertelen cseh rendőrség ráadásul azért csinálja ezt, mert, mint a cseh idegenrendészet szóvivője elmondta, a menekültek a számokat rendszerint formanyomtatványokon kapják meg, ezektől azonban „igyekeznek megszabadulni”. Tényleg a holokauszt előszobája volt az akció.

Hogy embereket tesznek fel a vonatokra? Ki teszi fel őket? Maguk a migránsok akartak minden áron feljutni a vonatokra, hogy akár érvényes személyazonosító vagy úti okmányok nélkül lelépjenek onnan, ahol nem akarnak tartózkodni. Fegyveres őrök? Nem őrizte, nem zárta be őket senki, csak rendőrök voltak a vonatokon, hogy − ez is tiszta nácizmus! − fenntartsák a rendet (a bicskei állomáson pedig vizet és élelmet vigyenek a migránsoknak, hiába, hiszen a migránsok demonstratíve szétdobálták a nekik adott csomagokat).

És hogy táborokba zárnák őket? Hát nyitottak a táborok, akkor mennek be és jönnek ki onnan, amikor csak akarnak. Ha nem akarnak bemenni a táborba, nem hurcolhatják el oda és nem zárhatják be őket. A kilépésüket sem tiltja meg senki. Az egyes magyarországi helyszíneken kialakult áldatlan állapotok egyik oka pont az volt, hogy a migránsok különböző okokból nem kívántak magyarországi menekültszállásra menni.

Mindezt tudva most azt mondhatnám, hogy a magyar főrabbi felcsapott a jereváni rádió tudósítójának, ha lenne kedvem ironizálni. De nincs. Amerika egyik vezető lapjában Magyarország főrabbija a legteljesebb nyugalommal hasonlítja össze az illegálisan területünkre érkezett migránsok regisztrálásáról, ellátásáról és elhelyezéséről folytatott európai vitákat, a túlterhelt hatóságok jellemzően még mindig humánus tevékenységét a nácik szervezett népirtásával. És ezt a New York Times a legteljesebb nyugalommal, kétely és kritika nélkül lehozza.

Mintha tényleg népirtásra készülne a magyar és a cseh állam, meg a komplett Európa.