Öt fontos kérdés a karlendítős ügyről

„Öt fontos kérdés a karlendítős ügyről –a 20 éves fotó, amin a Tisza sajtófőnöke látható

Rögzítsük előbb a tényeket: a Hetek birtokába jutott egy olvasótól egy 20 éves fotó, amin Tárkányi Zsolt, a Tisza párt sajtófőnöke és képviselőjelöltje látható, amint az arcát eltakarva karlendítést tesz. 

A fotó hiteles, nem AI, nem manipuláció, nem hamisítvány. 

Ezt a TISZA IS ELISMERTE, azon tényleg a tiszás jelölt látható.

Viszont a kérdéseinkre válaszolva azt írták, hogy a kézmozdulat nem náci karlendítés, és Tárkányitól a lehető legtávolabb állnak a szélsőséges eszmék, amivel a Loki szurkolóit sem lehet vádolni. (A teljes választ a kommentben levő cikkben elolvashatják.)

Nulladik pontként hangsúlyoznám: teljesen legitim vita tárgya az, hogy vajon egy 20 éves ilyen fotó, ennyi év távlatából vajon releváns kérdés-e/mérlegelendő szempont-e, egy aktuálpolitikai, választási küzdelemben, vagy nem. 

Ebben viszont felvetnék 5 gondolatot, amit szerintem érdemes figyelembe venni. 

1. Nem csak egy kézmozdulatról van szó

A futballszurkolói szubkultúra tele van különféle rigmusokkal, mozdulatokkal, koreográfiákkal, amelynek jelentős része teljesen vállalható, része a sportéletnek. A '90-es és 2000-es években azonban rendkívül súlyos probléma volt azzal - hogy ezeket átitatta a szélsőséges nacionalizmus, antiszemitizmus, rasszizmus. A lelátókon zengett annak idején a »mocskos zsidók«, »indul a vonat Auschwitzba«, »jön a gázkamra«, »igenis van cigánybűnözés« – magam is fültanúja voltam sokszor ennek. Ebben a kontextusban a »szívtől az égig« típusú kézmozdulatoknak volt egy teljesen áthallásos jelentéstartalma is, amelyet maguk a szurkolók is örömmel alkalmaztak, időnként »Sieg Heil« kiáltások kíséretében. 

Ez teljesen igaz volt annak idején a SZUD-ra is, (Szívtiprók Ultras Debrecen), amellyel a fénykép tanulsága szerint kapcsolatba kerülhetett talán Tárkányi Zsolt is. Ebben a környezetben a vonulásos karlengetés messze nem annyira ártalmatlan mozdulat - főleg nem úgy, hogy közben az arcot valamiért el kellett takarni. Kérdéseket mindenesetre felvet. (Egy érdekes Hetek-cikket szintén kommenten mellékelek erről.)

2. És ha Menczer Tamásról kerülne elő ilyen fotó? 

 A magyar társadalom és sajtó az elmúlt években kiemelten foglalkozott a különböző karlendítésekkel: voltak jobbikos képviselőknek ilyen botrányai, jobboldali újságírókról kerültek elő fiatalkori fotók, időről időre előbukkan a karlendítés kérdése. (A magyar sajtóban még úgy is, hogy amerikai híreket veszünk át: pl. Elon Musk lendítését). A társadalom immunrendszerét ez jól teszteli: zéró toleranciával fogadják, ha félreérthető, vagy szándékos / butaságból, viccből, vagy komolyan – de a vészkorszakot idéző mozdulatot tesznek a közélet szereplői. 

 A kettős mérce viszont időnként azért szembetűnik: nem tudom egyszerűen elképzelni azt, hogy ha Menczer Tamásról, a Fidesz kommunikációs igazgatójáról került volna elő egy régi fradis karlendítős fotó, akkor a hazai sajtó egészen addig ne lett volna hajlandó azt lehozni, amíg Menczer Tamás arról nem ad ki nyilvános cáfolatot, majd kizárólag azt a narratívát hoznák címszövegben – felmentve a politikust, minden alaptalannak minősített vád alól. A politikai szimpátia alapján szelektáljuk az erkölcsi értékítéletet akkor igazából nincs is erkölcsi mércénk.”

Nyitókép: Képernyőfotó