Vezető- és immunhiányos Európa

„Az EU-nak van több ezer hivatalnoka, de vezetője egy se. Sok mázsa cikk szólt arról az elmúlt években, hogy Németország magára talált. Hogy Európa természetes politikai vezetője lesz, és mutatja az utat. A mostani migránsválságot nézve nagyon nem így áll a helyzet. Lehet, hogy van erejük egy kifent szanyitibornak megfelelő Junckert kitolni a pódiumra. Lehet, hogy van erejük lenyomni a görögöket a zárt ajtós gazdasági tárgyalásokon, de most azért ennél több kéne. Merkel most inkább tűnik egy a közvéleménykutatási adatokhoz pincsiként simuló opportunistának, mint bátor, stratégia mentén mozgó európai államnőnek. Nem tudni, hogy a német libsi médiaterror teszi, vagy szimplán a ’45 utáni idők kasztráltsága, de a németeknek sem működik az alapvető immunrendszere. Ezért ma egész Európa vezetetlen. Ellentétes üzeneteivel Berlin nemhogy lassította volna, inkább fokozta bevándorlási válságot.

Szavazót gyárt a baloldal, melegít a szélsőjobb. A baloldal következetes, támogató vonalat visz a bevándorlás ügyében. Nem valamiféle pancserségből, hanem sokkal inkább politikai számításból. 10-ből 8 letelepedett bevándorló ugyanis balra szavaz. Lábuk előtt hever tehát az új szavazógyár nagyszabású terve. A korábbi balos szavazók egy kisebbik része persze majd átmegy a széljobbhoz, ha a félelmeit ott tudja jobban kezeltetni. Aki vitatná ezeket, bogarássza át, hogyan lett korábbi kemény balos körzetből Nemzeti-Front bástya Észak-Franciaország és erősen nézegesse majd a közelgő bécsi önkormányzati választás eredményét; a vörös Bécsben most a Strache-vezette Szabadságpárt vezet. A jobbközép néppárt meg beragadt. A szélsőjobb relatív megerősödése ugyanakkor a mostani bevándorlási hullám mellett nem fogja tudni ellensúlyozni a politika balra tolódását. Ha a jobboldal nem talál rá saját golyóira záros határidőn belül, olyan helyzetben találhatja magát, mint az amerikai republikánusok: odaát hasonló képességű jelöltek esetén kódolva van a jobboldali vereség a dinamikus demográfiai átrendeződés miatt (Keleti, Nyugati part + bevándorló hátterűek + feminista csordák = demokrata győzelem).

Washington kapja a Képmutatási Aranymálnát. Nagy öröm, hogy Amerika is osztja az észt, és humanitárius szempontokra figyelmeztet. Teszi ezt úgy, hogy az egyik fő felelőse a Közel-Keleten kialakult helyzetnek, de egy szír menekültet se fogad be. Obama a külpolitikában egy megvalósult globális bajnaigordon, és ezt fundamentalistáék is nagyon jól levágják. A Facebook-forradalmas arab tavasz örömkönnyei után kiderült, hogy nagy hiba volt felrobbantani a közel-keleti féldiktatúrákat, amik az Iszlám Államhoz képest kádári gulyáskommunizmusok voltak csupán. A mostani őskáosz egyik legtragikusabb gondolati következtetése az, hogy ha nem bombázzák szanaszét Husszein, Khadafi és Asszad rendszerét, akkor lehet, hogy még ma is viszonylagos stabilitás lenne a Közel-Keleten. Égjenek mindhárman a pokol tüzében, de ha stabilan vihették volna tovább a politikai bizniszt, talán ezekben a percekben nem áramlanának milliók Európa felé. A geopolitikai következmények fényében különösen köpnivalóak a számonkérő amerikai kommentárok. Az egész rendkívül ironikus annak tükrében, hogy egész Európa tapsikolt Obama Nobel-békedíjának.”