Európai Unió leülhet, egyes

„Hosszú évek agóniája után az Európai Unió lassan tényleg elhalálozik. Jó volt, szép volt, de köszönjük, ennyi bőven elég volt. A brüsszeli eurokraták és a hurráoptimista európai politikusok persze most is pozitívak, és hisznek a túlélésben, mert ugye az Unió mindig mindent túlél. Ám ma mégis úgy tűnik, hogy a menekültválság az utolsó csepp lehetett abban a bizonyos pohárban.

Mostani formájában az Európai Unió hamarosan megszűnik létezni. Köszönhető ez rengeteg középszerű uniós politikusnak, döntéshozónak, csak pénzben és beosztásban gondolkodó eurokratáknak, a túlzott jólétnek, messze földön híres ötlettelenségnek és cselekvőképtelenségnek, a nemzetállamok fennmaradásának, és még ezeregy másik tényezőnek. Persze ez valahol kódolva volt a rendszerbe, hiszen hosszú távon egy olyan szervezet nem maradhat egyben, ahol kevesebb, mint a tagok fele hajlandó gondolkodni a föderalizmusról. Lehet, hogy a németek, a hollandok és a belgák valamikor a múltban ebben gondolkodtak, sőt még az is lehet, hogy néhány elborult francia (pl. Schuman és Monnet) is hasonló nevezőn volt, de az élet és a politika nem állt melléjük, mert nem is állhatott. Többször írtam már arról, hogy amennyire forradalmi és jó gondolat Európa egyesítése egy közös politikai és gazdasági szervezetbe, harmonizált rendszerekkel, annyira kivitelezhetetlen is.

Elsőként azért, mert egy ilyen képződmény határozott, eltökélt, nagy formátumú államférfiakat kíván. Olyanokat, akik szorult helyzetben is tiszta fejjel tudnak gondolkodni, akik példát tudnak mutatni másoknak, és akikben az egységes Európa eszménye soha egyetlen percig nem kérdőjeleződik meg. Márpedig ezek a politikusok régen kihaltak az európai politikai elitből. Egy Merkel, egy Hollande, vagy egy Cameron kanyarban sincsen egy Adenauerhez, egy Thatcherhöz, vagy egy Mitterandhoz képest. Előbbiek nagy része ugyanis már csak a második világháború utáni fellendülés és béke évtizedeit élték meg, az újjáépítés kínkeserves nehézségeit, a nélkülözéseket, vagy a keleti blokk üldöztetéseit és megfélemlítéseit nem. Nyugat-Európában ma egyes egyedül talán Angela Merkel mondhatja el magáról, hogy tudja honnan indult Európa és miért jobb az egység, mint a széthúzás, ám az ő visszafogott, szürke, görcsösen középre húzó személyisége édeskevés az Unió sikeréhez. És ezt a hiányosságot a mostani európai menekültválság tűélesen be is bizonyította mindenki számára.”