Ekkora bűnt nem követtem el

„– Azt kérte, ne készítsünk önről felismerhető fotót…

– Halálos fenyegetések között élünk.

– Telefonon hívogatják, levelek jönnek?

– A telefonomat kikapcsoltattam, az internetet nem nézem; elzárkóztam, csak a férjem és a család tudósít a külvilágról. Egy biztos: az N1TV oldalára és szervereire lecsapó tunéziai iszlamista hackerek vérdíjat tűztek ki a fejemre. H

a jól emlékszem, 20 ezer eurót érne meg nekik a halálom. A rendőrség ezt terrorista fenyegetésként azonosította, így én sem tudom félvállról venni. A Facebookon pedig több száz »jókívánságnál« tartunk. Sokan állítólag a halálomat kívánják, mások a nőiségemben gyaláznak. »Focizni fogunk a fejeddel, te szuka« – ilyen megjegyzéseket kapok olyanoktól, akik nem is ismernek. Bűnhődök, rettegek, de azért itt vagyok, válaszolok a kérdéseire, és még csak azt sem mondhatom, hogy ennél nincs rosszabb.

– Miért ne mondhatná?

– Jobban meggyötört, amikor az első gyermekem meghalt egynapos korában. Az okát ma sem tudom. A másodikkal elvetéltem. Aztán Isten végre megsegített: megszületett a harmadik és negyedik gyermekem, akik most velünk vannak. Egész életemben klasszikus családot akartam, sok gyerekkel, boldogsággal. És erre, tudtomon és akaratomon kívül, megrúgtam egy gyermeket. Nagyon tud fájni. A röszkei eset után a kisebbik lányunk azt kérdezgette az iskolatársaitól: »Szerintetek tényleg gonosz az anyukám?«. Miután azt mondták, »nem, a te mamád nagyon kedves«, megnyugodott, hogy mások is úgy gondolják, ahogy ő.”