Így működik egy lájkvadász oldal

A Mandiner szerkesztőségi chatszobájában egy kollégám hívta fel a figyelmemet a Mindenegyben blogra. Még életemben nem hallottam róla, ami sokkal inkább engem minősít, mint őket, a Facebookon ugyanis félmillió (!) követőt is meghaladó táborral rendelkezik az oldal. Összehasonlításképpen: az Index.hu nemrég haladta meg a 300 ezret, a Mandiner pedig a német „klein, aber fein” mondást szem előtt tartva 26 ezernél tart.

Még nyáron találtuk ki, hogy nézzük meg, mit kommentelnek a német és osztrák átlagkommentelők a Magyarország menekültpolitikájával kapcsolatos hírek alá, így vagy egy óra alatt lefordítottam a Die Welt kommentszekciójának legjellemzőbb hozzászólásait, az olvasók egy bizonyos része és az adott lap újságírója/szerkesztője által vallott álláspont közti különbséget illusztrálandó – ami szerintünk jelenségértékű volt. Ebből aztán egy meglepően megosztásbarát cikk lett, a Facebookon 8000-nél is többen tették ki a falukra csak a blogposztot, de híroldalunkon szemlézett cikként is hasonlóan nagyot ment a poszt.

Ezt vette át csütörtökön a Mindenegyben a beszédes A német nép velünk van! Mégsem bolondult meg az egész ország ! címmel, ezt akkor mutatta nekem a kolléga, amikor még 800 körüli Facebook-megosztás volt rajta. (Most 2200-nál jár a számláló.) Gondoltam, rájuk írok, hogy ez mégis mi, hogy kell ezt érteni, miért vették át az egész szöveget, miért nem hivatkoznak korrekten — de nem nagyon volt hova, az impresszum ugyanis olyan üres, mint egy palack Szepsy-aszú a karácsonyi vacsora után.

Maradt az, hogy a Facebookon írjak nekik, ami, látván a félmilló fölötti táborukat, először reménytelen vállalkozásnak tűnt — csak a Mandiner kétszámjegyű FB-levelet kap naponta, aminek egy bizonyos része spam vagy ahhoz hasonló, közepesen hasznos kontent —, de aztán kijelezte a rendszer, hogy ők ezt látták. Tök jó, írnak egy címet, hogy hova küldhetem a számlát, gondoltam.

De nem, ennél sokkal jobb dolog történt.

A poszt tartalmát, ahol eddig az én cikkem volt, egy az egyben törölték és kicserélték egy eredetileg a közszolgálati Hirado.hu-n szeptember 13-án megjelent cikkre, így a Mindenegyben most azzal bizonygatja a német nép magyarok iráni megértését, hogy Orbán & Szijjártó üdvözlik, hogy a németek visszaállították a határellenőrzést.

Ezeknek tényleg tökmindegy, hogy mit hoznak le, csak pörögjön a cucc.

Facebook-oldaluk szerint a Mindenegybent egy fiú és egy lány csinálja, bár az oldalon lévő tartalom alapján vélhetően az 50+ korosztályba tartoznak, vagy legalábbis erősen valószínű, hogy ez az interneten sokszor nehezen mozgó korcsoport a célközönség.

Az oldal extrém dizájnja múzeumba illő, és nem csupán időtállósága, de művészeti értéke miatt is. Remek rovatok sorakoznak benne: Idézetek; Viccek; Állati fotók; Tájképek; Kreatív kütyük; Fiúk-lányok; Receptek; Retró; Videók. A Facebook-oldalunkon is ömlik minden: receptek, állatos videók, bizarr gyógymódok, érzelgős sztorik – minden, amire ötven pluszos háziasszonyok hevesen kattintani szoktak.

Ebbe a magyarnyugdíjas-idillbe csak a HVG idén januári cikke rondít bele, ami a nagy átverős kamuoldalak között sorolja fel a Domain.hu keresője szerint egy Horváth László nevű tatabányai férfi és médiamogul által beregisztrált Mindenegybent.

Aprópénzes reklámoldal

A Mandiner által megkérdezett közösségimédia-szakértő szerint „az ilyen oldalakat tűzzel-vassal irtani kell”. A Mindenegybenen szerinte nem klasszikus értelemben vett lájkvadászat folyik, ez sokkal inkább egy aprópénzes Adwords-oldal. „500 ezer fanhez képest 1-10 lájk per poszt a Facebook-oldalukon, ezalapján a rajongóinak 90 százaléka vásárolt kamu, tippjeim szerint egy bangladesi klikkfarmról” — mondta. Az oldal üzleti modellje szerinte elég egyszerű: arra megy ki, hogy a Facebook-megosztásokkal forgalmat tereljen a honlapra, ahol aztán rákattintanak a hirdetésekre.