Ezeknek tényleg tök mindegy, hogy mi megy, csak pörögjön. Egy az egyben lenyúlták egy cikkemet, majd miután írtam nekik emiatt, egyszerűen kicserélték annak tartalmát egy másik hírre, meghagyva az eredeti címet.
A Mandiner szerkesztőségi chatszobájában egy kollégám hívta fel a figyelmemet a Mindenegyben blogra. Még életemben nem hallottam róla, ami sokkal inkább engem minősít, mint őket, a Facebookon ugyanis félmillió (!) követőt is meghaladó táborral rendelkezik az oldal. Összehasonlításképpen: az Index.hu nemrég haladta meg a 300 ezret, a Mandiner pedig a német „klein, aber fein” mondást szem előtt tartva 26 ezernél tart.
Még nyáron találtuk ki, hogy nézzük meg, mit kommentelnek a német és osztrák átlagkommentelők a Magyarország menekültpolitikájával kapcsolatos hírek alá, így vagy egy óra alatt lefordítottam a Die Welt kommentszekciójának legjellemzőbb hozzászólásait, az olvasók egy bizonyos része és az adott lap újságírója/szerkesztője által vallott álláspont közti különbséget illusztrálandó – ami szerintünk jelenségértékű volt. Ebből aztán egy meglepően megosztásbarát cikk lett, a Facebookon 8000-nél is többen tették ki a falukra csak a blogposztot, de híroldalunkon szemlézett cikként is hasonlóan nagyot ment a poszt.
Ezt vette át csütörtökön a Mindenegyben a beszédes A német nép velünk van! Mégsem bolondult meg az egész ország ! címmel, ezt akkor mutatta nekem a kolléga, amikor még 800 körüli Facebook-megosztás volt rajta. (Most 2200-nál jár a számláló.) Gondoltam, rájuk írok, hogy ez mégis mi, hogy kell ezt érteni, miért vették át az egész szöveget, miért nem hivatkoznak korrekten — de nem nagyon volt hova, az impresszum ugyanis olyan üres, mint egy palack Szepsy-aszú a karácsonyi vacsora után.
Maradt az, hogy a Facebookon írjak nekik, ami, látván a félmilló fölötti táborukat, először reménytelen vállalkozásnak tűnt — csak a Mandiner kétszámjegyű FB-levelet kap naponta, aminek egy bizonyos része spam vagy ahhoz hasonló, közepesen hasznos kontent —, de aztán kijelezte a rendszer, hogy ők ezt látták. Tök jó, írnak egy címet, hogy hova küldhetem a számlát, gondoltam.
De nem, ennél sokkal jobb dolog történt.
A poszt tartalmát, ahol eddig az én cikkem volt, egy az egyben törölték és kicserélték egy eredetileg a közszolgálati Hirado.hu-n szeptember 13-án megjelent cikkre, így a Mindenegyben most azzal bizonygatja a német nép magyarok iráni megértését, hogy Orbán & Szijjártó üdvözlik, hogy a németek visszaállították a határellenőrzést.
Ezeknek tényleg tökmindegy, hogy mit hoznak le, csak pörögjön a cucc.
Facebook-oldaluk szerint a Mindenegybent egy fiú és egy lány csinálja, bár az oldalon lévő tartalom alapján vélhetően az 50+ korosztályba tartoznak, vagy legalábbis erősen valószínű, hogy ez az interneten sokszor nehezen mozgó korcsoport a célközönség.
Az oldal extrém dizájnja múzeumba illő, és nem csupán időtállósága, de művészeti értéke miatt is. Remek rovatok sorakoznak benne: Idézetek; Viccek; Állati fotók; Tájképek; Kreatív kütyük; Fiúk-lányok; Receptek; Retró; Videók. A Facebook-oldalunkon is ömlik minden: receptek, állatos videók, bizarr gyógymódok, érzelgős sztorik – minden, amire ötven pluszos háziasszonyok hevesen kattintani szoktak.
Ebbe a magyarnyugdíjas-idillbe csak a HVG idén januári cikke rondít bele, ami a nagy átverős kamuoldalak között sorolja fel a Domain.hu keresője szerint egy Horváth László nevű tatabányai férfi és médiamogul által beregisztrált Mindenegybent.
Aprópénzes reklámoldal
A Mandiner által megkérdezett közösségimédia-szakértő szerint „az ilyen oldalakat tűzzel-vassal irtani kell”. A Mindenegybenen szerinte nem klasszikus értelemben vett lájkvadászat folyik, ez sokkal inkább egy aprópénzes Adwords-oldal. „500 ezer fanhez képest 1-10 lájk per poszt a Facebook-oldalukon, ezalapján a rajongóinak 90 százaléka vásárolt kamu, tippjeim szerint egy bangladesi klikkfarmról” — mondta. Az oldal üzleti modellje szerinte elég egyszerű: arra megy ki, hogy a Facebook-megosztásokkal forgalmat tereljen a honlapra, ahol aztán rákattintanak a hirdetésekre.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Ismerős dallamok szólnak, visszatérnek a jól bevált receptek, ugyanazokat a történeteket meséljük el – és ugyanazokat a filmeket nézzük.
A korábbi amerikai elnök Oroszországot a Nyugat részének nevezte, Putyin pedig sérelmezte, hogy mégis ki vannak rekesztve a NATO-ból – és ez csak a jéghegy csúcsa a nyilvánosságra került dokumentumban.
