Ez a másik civilizáció a bizalom elvét nem ismeri, csak a kemény parancs és az azonnali megtorlás nyelvén beszél, és könyörtelen elnyomó kultúrát működtet azon kisebbségekkel szemben, melyeket az európai kultúra 1968 után felkarolt.
„A helyzet eddig kezelhetetlennek bizonyult: a véres konfliktusokat nem sikerült lecsillapítani, sőt, azok minden képzeletet felülmúló vérfürdőkbe torkolltak. A menekültáradatot sem sikerült feltartóztatni: a görög, a macedón és a szerb hatóságok után most éppen a magyar rendőrség dobta be a törülközőt: az autópályán menetelőket nem is próbálják megállítani, inkább segítenek, menjenek minél gyorsabban át az országon.
Mint a vulkánkitörést követő lávafolyam, úgy zúdul a menekülő embertömeg a legkisebb ellenállás irányába, az Európai Unió leggazdagabb országai felé.
Ezek a – túlnyomórészt protestáns kultúrában gyökerező – országok azért jutottak a jólét soha nem látott csúcsaira, mert kultúrájukban – a 20. század drámái után – a szolidaritás és az autonómia szintézisét sikerült kimunkálni. Felelősség önmagam iránt: autonómia; felelősség mások iránt: szolidaritás. Az ilyen »felnőtt« társadalom természetesen jóval hatékonyabban tudja építeni saját magát, mint az, amelyikben a mások rovására való gyarapodás, a belső konfliktusok és a bűnbakkeresés emésztik el az energiák jó részét.
Ezekben az észak-európai országokban 1945 (és főleg 1968) után a szolidaritás elve fokozatosan kiterjedt mindenféle kisebbségi vagy hátrányos helyzetűnek tekintett csoportra. Gyakorlatilag mindenki e csoportokhoz tartozott, aki a »fehér, európai, heteroszexuális férfi« kategórián kívül esett. (A zsidók teljesen különálló esetet képeznek, ők egyszerre áldozatok és bűnösök – »cionisták« – az uralkodó felfogás szerint.) Ekkor jelent meg a politikai korrektség, ami a kisebbségvédelmi alapállás nyelvi megfelelője. 1968 békés forradalmát vélhetően ma még nem értékelik eléggé: a tekintélyelvűség kultúrája ekkortól fordult át végleg a szolidaritás kultúrájába.
Ez az új, messzire kiterjedő szolidaritási elv kötelezi most a gazdag és sikeres európai országok közvéleményét és vezetőit, hogy egy másik civilizáció válságának kárvallottjait befogadják.
Ez a másik civilizáció a bizalom elvét nem ismeri, csak a kemény parancs és az azonnali megtorlás nyelvén beszél, és könyörtelen elnyomó kultúrát működtet a fentebb említett kisebbségekkel szemben, melyeket az európai kultúra 1968 után felkarolt.”
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Erik Tegnér bűne az volt, hogy cikkében bemutatta, hogyan használják ki a kiskapukat a migránsok érdekében.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
A Tisza Párt hívei csak úgy, mint Európa legtöbb pártjának legtöbb szavazója, kivételes felháborodással reagál bárkire, aki ezt a témát csak kicsit is bonyolultabban látja.
Kicsit zajosan, kicsit színpadiasan, de megérkeztünk a fősodorba. Kohán Mátyás írása.
A Fidesz alelnöke szerint a kormányfő Ukrajna, a háború és az uniós források kérdésében is kapitulált.
„Ennek nagyon csúnya vége is lehet” – üzent az ukrán államfő a frissen kirobbant botrány után.
Az AfD szerint az építészeti stílus szimplán csúnya.
