Ez a másik civilizáció a bizalom elvét nem ismeri, csak a kemény parancs és az azonnali megtorlás nyelvén beszél, és könyörtelen elnyomó kultúrát működtet azon kisebbségekkel szemben, melyeket az európai kultúra 1968 után felkarolt.
„A helyzet eddig kezelhetetlennek bizonyult: a véres konfliktusokat nem sikerült lecsillapítani, sőt, azok minden képzeletet felülmúló vérfürdőkbe torkolltak. A menekültáradatot sem sikerült feltartóztatni: a görög, a macedón és a szerb hatóságok után most éppen a magyar rendőrség dobta be a törülközőt: az autópályán menetelőket nem is próbálják megállítani, inkább segítenek, menjenek minél gyorsabban át az országon.
Mint a vulkánkitörést követő lávafolyam, úgy zúdul a menekülő embertömeg a legkisebb ellenállás irányába, az Európai Unió leggazdagabb országai felé.
Ezek a – túlnyomórészt protestáns kultúrában gyökerező – országok azért jutottak a jólét soha nem látott csúcsaira, mert kultúrájukban – a 20. század drámái után – a szolidaritás és az autonómia szintézisét sikerült kimunkálni. Felelősség önmagam iránt: autonómia; felelősség mások iránt: szolidaritás. Az ilyen »felnőtt« társadalom természetesen jóval hatékonyabban tudja építeni saját magát, mint az, amelyikben a mások rovására való gyarapodás, a belső konfliktusok és a bűnbakkeresés emésztik el az energiák jó részét.
Ezekben az észak-európai országokban 1945 (és főleg 1968) után a szolidaritás elve fokozatosan kiterjedt mindenféle kisebbségi vagy hátrányos helyzetűnek tekintett csoportra. Gyakorlatilag mindenki e csoportokhoz tartozott, aki a »fehér, európai, heteroszexuális férfi« kategórián kívül esett. (A zsidók teljesen különálló esetet képeznek, ők egyszerre áldozatok és bűnösök – »cionisták« – az uralkodó felfogás szerint.) Ekkor jelent meg a politikai korrektség, ami a kisebbségvédelmi alapállás nyelvi megfelelője. 1968 békés forradalmát vélhetően ma még nem értékelik eléggé: a tekintélyelvűség kultúrája ekkortól fordult át végleg a szolidaritás kultúrájába.
Ez az új, messzire kiterjedő szolidaritási elv kötelezi most a gazdag és sikeres európai országok közvéleményét és vezetőit, hogy egy másik civilizáció válságának kárvallottjait befogadják.
Ez a másik civilizáció a bizalom elvét nem ismeri, csak a kemény parancs és az azonnali megtorlás nyelvén beszél, és könyörtelen elnyomó kultúrát működtet a fentebb említett kisebbségekkel szemben, melyeket az európai kultúra 1968 után felkarolt.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
Jön egy új iszlamofóbia szabályozás, amely nem a kissebséget, hanem a többséget kényszeríti alkalmazkodásra.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Támadásokra szólította fel a bevándorlókat az Iszlám Állam.
Zelenszkijék esetleges finanszírozásáról külön nyilatkozat várható.
Már megint ő lett a legjobb.
A számok nem hazudnak: a reálbérek is kilőttek, köszönhetően a családi adókedvezményeknek és az anyák támogatásának – mutatjuk, pontosan mennyivel visznek haza többet a magyar dolgozók, mint egy évvel ezelőtt.
