A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
A „Made in Germany” védjegy elárultatott, az ügy rendezésére tett eddigi megnyilvánulások pedig nem túl biztatók.
„Hogy a migránsügy és a VW-botrány közül melyik árt többet, nehéz lenne megmondani, az ugyanakkor látható: óriási presztízsveszteség fenyegeti a második világháború utáni társadalmi és gazdasági talpra állással a világ megbecsülését kivívó országot. Míg azonban előbbi kérdésben – legyünk jóhiszeműek – rossz helyzetfelismerésről lehet beszélni, a VW-botránnyal a német iparba vetett hit mellett a jó erkölcs is megkérdőjeleződik. A „Made in Germany” védjegy elárultatott, az ügy rendezésére tett eddigi megnyilvánulások pedig nem túl biztatók.
A botrányokhoz nem szokott országban az első vezéráldozatra tegnapig délutánig kellett várni; Martin Winterkorn VW-vezér a felügyelőbizottság ülése után, valószínűleg nem önszántából mondott le. Egy nappal korábban esetleges távozása kapcsán – bedobva egy logikai bukfencet és sűrű bocsánatkéréseket az átverésért – úgy érvelt, nem volna szerencsés, ha pár ember hibáját 600 ezer másik munkavállaló szenvedné el. A felelősség azonban aligha áll meg a gépipari konszern kapujánál, a hírek szerint ugyanis Berlin és Brüsszel is tudott a visszaélésekről. A Die Welt arról írt, hogy egy képviselői kérdésre válaszul a közlekedési minisztérium megerősítette az Európai Bizottság észrevételeit, miszerint még nem sikerült a károsanyag-kibocsátási értékek manipulációjára szolgáló berendezéseket kiszorítaniuk. Mindezek tükrében Angela Merkel megszólalása az ügyben aligha tekinthető többnek, mint pótcselekvésnek: a német kancellár a már jól ismert szigorú arckifejezéssel állt a kamerák elé, teljes átláthatóságot követelve. Hasonlóan pótcselekvésgyanús Alexander Dobrindt közlekedési miniszter kijelentése is, miszerint jelenleg nincs arra utaló jel, hogy más autógyártók is érintettek lennének.
A társaság körül kirobbant botrány ráadásul jócskán túlmutat önmagán: joggal merül fel a kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan autógyár Németországban vagy bárhol a világon, amely nem alkalmaz hasonlóan tisztességtelen praktikákat a kiéleződő versenyben.”