A verespataki aranyhegy csúcsa

„A GR-nek nagyjából minden engedélye megvan a bányanyitáshoz, kivéve a környezetvédelmi hatóság jóváhagyása, amely a ciántechnológia hordozta potenciális veszélyekre, valamint a környezetrehabilitációra vállalt nem elegendő garanciákra hivatkozva nem ad zöld jelzést a kanadaiak­nak. A GR évekig jelentős összegeket költött arra, hogy »felvilágítsa« a helyi lakosokat, a médiát és a zöldeket arról, hogy mennyire biztonságos az általuk alkalmazott technológia, hangsúlyozva, hogy a kitermelés elvégzése után a jelenleginél is tisztábban, rendezettebben adná vissza a területet a természetnek. De mi a biztosíték arra, hogy a cég dolga végeztével nem távozik el az országból és hagyja parlagon a tátongó gödröket, derítőket? Jonathan Henry, a GR elnök-vezérigazgatója erre a kérdésünkre nem akart válaszolni, mint ahogy arról sem beszélt, hogy mekkora a kockázata annak, hogy megismétlődik a 2000-ben történt ciánkatasztrófa. Jonathan Henry a távoli, gazdag Kanadából mindössze annyit üzent Kelet-Európába, hogy a cég álláspontját megtaláljuk az interneten keringő közleményekben, a vállalat eredményeiről, tevékenységéről pedig a honlapjukon keresgéljünk adatokat.

Kérdés, hogy Bukarest számára valóban a környezetvédelmi szempontok-e a fontosak. Az évek óta tartó hangos csörte hátterében ugyanis egy másik kanadai cég, a Carpathian Gold nemrég húsz évre szóló kitermelési licencet kapott Verespataktól alig húsz kilométerre, Rovinán.”