„Épeszű ember nem támogathatja az orvvadászatot, ebben mindenki egyetért. De mennyire épeszű dolog az állatok jogait az emberi jogokkal egy szintre helyezni? Hol a határ? Mert azok között, akik most az oroszlánt gyászolják, bizonyára szép számmal akadnak olyanok, akik minden nap többször is esznek húst. Az pedig biztosan nem a húsgyárból jön. Miért fáj jobban a zimbabwei oroszlán orvul történő elejtése, mint azoknak a haszonállatoknak a lemészárlása, amelyeket ipari körülmények között tenyésztenek, majd vágnak le mindennap százmillió számra? Vagy az lesz a következő, hogy senki sem ehet húst, mert az állatoknak joguk van élni? Vagy mindenki csak természetes körülmények között elhullott állatok húsát egye, mint a dögevők? Az lenne ám csak a valódi egyenlőség! Vagy az olyan szép állatokat, mint amilyen az oroszlán, nem szabad elejteni, de a csúnya disznót igen? Ki mondja meg, hogy melyik állat szép és melyik nem? És miért állunk meg az állatoknál? Ott vannak a növények is, amelyek ugyanúgy Isten teremtményei: élőlények. Akkor a növényeknek is vannak jogai? Mert, ha igen, akkor ne együnk növényeket sem? Az növénygyilkosság? Ez nem vicc, vannak, akik ezt gondolják.
Persze ezek demagóg és provokatív kérdések, de mégis rávilágítanak arra, hogy az elmúlt évtizedekben a jóléti társadalom olyan vadhajtásokat hozott, amelyek arra sarkallják az embereket, hogy (ál)problémákat találjanak, amelyeket meg lehet oldani. Ezek a problémák mindig valamilyen mesterségesen kreált kisebbséghez kapcsolódnak. Az újabb és újabb „megtalált” kisebbségek egyre tovább fragmentálják a társadalmat, míg végül elvész a többség: mindenki valamilyen minoritás része lesz, ezért nem lehet többé a többségre hivatkozni a normalitás védelmében. Ez a folyamat egyenes folyománya annak, hogy az elmúlt évtizedekben a »nyugati civilizáció« egy olyan békés, prosperáló időszakot élt meg, amelyben a korábbi problémák elenyészni látszottak. De ennek mára vége. Most van Boko Haram, van ISIS, van ukrán háború, van népvándorlás, van euróválság, van demográfia válság. Tessék választani egyet az iménti felsorolásból és végre a valódi problémákkal foglalkozni.”
