Azonos neműek házassága az Egyesült Államokban

„Az ellenvélemények közös motívuma az a gondolat, hogy ezzel az ítélettel a bíróság egy olyan kérdést döntött el, amelyet illetően nincs hatásköre. Mivel az alkotmány nem tartalmaz precíz rendelkezéseket a kérdésben, a bíróság egy ilyen horderejű ügyben nem dönthet, hanem azt a polgárokra kell bízni, akik vagy törvényhozás útján, vagy közvetlenül, népszavazással fejezhetik ki akaratukat (mint az történt több államban is). Scalia egyenesen arról értekezik, hogy megszűnt a népfelség elve, mert öt jogász eldöntött egy kérdést, amit 320 millió amerikai polgárnak kellett volna; a bíróság »elrabolta a Néptől a legfontosabb szabadságot […]: az önkormányzás szabadságát«. (...)

A döntés következményei egyelőre beláthatatlanok a vallásszabadság szempontjából. Ha komolyan vesszük a döntést, akkor nehéz elképzelni, hogy a különféle egyházak hogyan védhetik tovább az általuk helyesnek vélt felfogást intézményeik működtetésénél és a közbeszédben jogi és erkölcsi elmarasztalás nélkül. Továbbá mivel az ítélet azt is fejtegeti, hogy az azonos nemű párok házasságát megakadályozó törvények az érintettek méltóságát sértik, akár arra is juthatunk, hogy a házasságról vallott vallási elképzelések ugyanilyen sérelmet okozhatnak. Azaz komoly problémát fog okozni, hogyan lehet majd a fenti döntést úgy összehangolni a vallásszabadsággal, hogy az egyik felet se érintse hátrányosan.

Egy gondolat magáról a stílusról: ebben az ítéletben minden benne van, ami miatt az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntéseit érdemes fellapozni. Kennedy emelkedett és költői megfogalmazását olvasva olyan érzésünk lehet, mintha nem is bírói döntéssel, hanem szenvedélyes szónoki beszéddel lenne dolgunk. Ebben az értelemben az amerikai jogi tradíció legszebb hagyományai élednek újjá. Az előbbi benyomást erősíti a számos irodalmi hivatkozás is: a döntés és az ellenvélemények – a kifejezett alkotmányos szabályozás hiányában – többek között Konfuciuszt, Cicerót, Tocqueville-t és Locke-ot citálják tekintélyként. De képet kaphatunk az amerikai jogélet mélységeiről is: Scalia személyeskedő kiszólásait – például az intimitás és a házasság kapcsán: »Kérdezzétek meg a legközelebbi hippit!« – sokáig fogják még idézni egy-egy sör mellett.”